"Aki meg akar tenni valamit, az talál rá módot. Aki nem, az talál kifogást."

adj hitet!

Én ordítok néhanap
tudom, hogy bántalak
Csak szidlak a semmiért.



Hiányzik néha egy kis fájdalom
Máskor meg nem bírom
azt, hogy folyton megkísért.

"...ami fontos nem tűnhet el..."

Megy az idő, és majd arcodra írja nevét, sose bánd;
Így játssza el örök főszerepét, - nem vár rád!
Megy az idő, és vele jó emberek mennek el, s tűrnöd kell,

Ahogy nyári esőt a föld nyeli el.
A színek majd elszöknek,
Fakulnak a képek, - de nem tűnnek el!

Fut az idő, sosem éred utol, ne kövesd, - sose bánd,
Amit ad, a tiéd, - amit nem, ne is kérd - sose várd!
Fogy az idő, ahogy útról a por tűnik el, úgy megy el,
Ahogy vízben a kő, minden úgy süllyed el, - de ne felejtsd őket el!
Megy az idő, és a tűzből nem marad itt más: csak parázs,
De a fénye kitart, és ez jelzi, hogy volt száz varázs
Soha ne félj, ami fontos nem tűnhet el, - hinned kell!
Amíg élsz, veled él, nem fújja a szél soha el...

van e akinek ha eltűnnél, hiányzol?

Van úgy, hogy a tűzzel játszol

s néha közben mégis fázol;
Van úgy hogy túl magas az ég
és nem érted miért pont kék;
Van úgy hogy elbújsz, elszaladsz
mikor valami könnyekre fakaszt;
Van úgy, hogy magányra vágysz
és mégsem egy üres szobát látsz?
S ha bolyongsz egy üres téren,
egyedül, fázva a sötétben;
érzed mélyen ott legbelül;
Sosem maradsz egyedül!?
Van e olyan ember valahol melletted,
aki előtt nem kell semmit sem szégyellned;
Van e akit sokszor látsz, de mégsem jön közel,
Legbelül érzed még, ahogy karja ölel;
Van e akit szeress, van e aki szeret;
Aki nem lenne máshol, egyedül csak veled;
Van e barátod, aki tényleg barát,
ismer mást is mint a saját igazát;
Nem ad sokat, mindig épp eleget:
Az életéből értékes perceket.
Ott van, mikor örülsz, vagy sírsz,
Támogat, ha már semmit sem bírsz.
Van e aki melléd áll, van e aki vádol
van e akinek ha eltűnnél hiányzol?

/saját/

"Csodák igenis vannak" :]

Tedd a kezedet a szívedre! Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog!
Ez a finom kis kalapálás, nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe! Nézd a kis ezüstpontokat!
Nem csoda-e, hogy árva lelked feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled! Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni látod a vízben az eget?

Akkora nagy ez a világ és annyi csoda van benne. Rengeteg csodálatos ember, pillanat, érzés. Minden kis részletében ott bújnak meg és akkor jönnek elő, mikor a legnagyobb szükséged van rájuk. Sajnos sokszor csak későn veszi észre az ember, mekkora csoda történt vele, mennyire szerencsés, hogy ilyen élete van, vagy hogy mindezt ilyen emberekkel oszthatja meg. De jobb esetben Te is olyan vagy, mint én. Észreveszed azokat a pillanatokat, amikért érdemes élned és hálás vagy az életedért. Mikor azt mondom "csoda"nem gondolok nagy dolgokra, szerintem a legegyszerűbb dolgok tartogatják a csodákat. Egy mosoly, egy pillantás, egy csók vagy ölelés, a legőszintébb dolgok és mindig jól esnek. Nem kerülnek pénzbe, szívből jönnek és életre szóló emlékekké válhatnak, összeköthetnek valakivel, mosolyt csalhatnak az arcodra, vagy épp könnyeket a szemedbe, motiválhatnak, segíthetnek erőt adhatnak egy-egy nehezebb pillanatban. Egy apró kedvesség, mikor valaki gondol rád és ezt a tudomásodra hozza. Tettek és nem szavak. Ha csodát akarsz tenni, akkor ne szólalj meg, mert a szavak elszállnak. Tegyél valamit, amiről majd az emberek eszébe jutsz, amiből majd érezni fogják a szeretetedet. Ha boldog akarsz lenni, ne várd a csodát, ne keresd olyan dolgokban, amikben szerinted ott lehetnek. Ne tegyél semmit egyszerűen csak nyisd ki a szemed és vedd észre, hogy a csoda mindenhol ott van! Nem könnyű ez mindig, hiszen rengeteg szörnyűség történik, rengeteg a rossz ember, a fájdalom és a hazugság, de ha csak egyetlen ember, legyen az egy idegen, egy barát, vagy a szíved választottja csodát tesz veled, akkor már megérte szembenézni az összes rosszal és hinni valamiben, ami minden reggel visszanéz a tükörből. Saját magadban. Mert a csoda Benned van!

“Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceán mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen,
és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett.”

:]

"A mérföldek tényleg el tudnák választani a barátokat?
Ha együtt akarsz lenni azzal, akit szeretsz nem vagy máris vele?"

Mama, kérlek, meséld el nekem...

♥
Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy hogyan kezdődött az életem?
Véletlen volt, vagy gondoltál reám
Azon az édes éjszakán?
Hisz jól tudod, nem kértelek.
Nem kértem tőled az életet.
S még mielőtt majd egyszer meghalok,
Még tudnom kell, miért vagyok.
♥
Emlékszem jól, mert megtanítottál:
A szeretet nem szól, az néma csendben jár.
♥
♥
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad!
Istenem! Köszönöm az édesanyámat!
♥