Táncom az Élettel : Verseim©

♥♥♥
Merülés
Nagy levegő, mert nem tudom mennyire lesz mély
és pontosan meddig tart míg lent leszek,
de még ma megteszem,
a felszínen túl most LÁTNI szeretnélek,
s rajtad felejteni kicsit a lelkemet.

Rajtad felejteteni a csendem, a hitem,
szemem szikrázó fénysugarát.
Bevilágítani a vékony kis fátylon,
Fürkészni mi minden van odaát.

Szeretnék benézni a falaid mögé is,
A szerepeken túl meglátni Téged.
A ruháid alatt, lelked barázdáit
a tüzet, ami forró mégsem éget.

Ne nyűgözz le, ne vedd fel a maszkod!
Csak állj elém és mutasd Magadat!
Vetkőzzünk le s vállaljuk az álmunk!
Higgyünk abban, mi majd utánunk marad!

Suttogd, hogy a világ egy gyönyörűszép hely,
míg arcod hajamba puhán eltemeted,
ebben a csendben, hitben és fényben
már nem is lehetnél meztelenebb.

♥♥♥
Képzelgések

Jaj, de messzire visztek
ti hamis álruhába bújt
sekélyes és felszínes
kifelé virító
parttalan képzelégsek.
Ti halvány emlékek
a szőttesei annak a sok
fájdalomnak ami
nem is az enyém volt,
de meg kellett élnem
és enyhíteni rajtuk,
talán sose tudtam...
Látom már,
mennyi minden lakik bennem,
mert felébresztettétek,
aki már egy ideje csak szunnyadt.
Ezúttal én viszlek titeket messze,
egy kis szigetről
a mély kékségbe doblak
ne adjatok ki egy hangot se
visszasírni Titeket
én sose foglak.

♥♥♥
Hangos, büszke, szenvedélyes

Ha van bármi, amit már régóta vágysz,
de nem látsz még minden apró részletet,
meg kell mutatnod a világnak hogy érdekel!
Fel kell állnod! Meg kell védened!

Ha megláttad, hogy mindent lerombolhatsz,
hogy merre hozott a sok carpe diem,
Meg kell mutatnod a világnak hogy lángolsz!
Táplálnod kell a tüzed, szüntelen!

Kelj fel! Indulj! Ne torpanj meg!
Legyél hangos, büszke és szenvedélyes!
Meg kell mutatnod a világnak hogy ki vagy!
Elhinned, hogy ez épp elég lesz!

♥♥♥

A saját poharad

Töltsd meg először a saját poharad,
s ami túlcsordul, másnak csak abból adj!
Az időd egy nagy kincs, illékony és véges
A gyémánt is ritka, s ezért oly értékes.

Töltsd meg a poharad, csenddel és békével
Mélyen gyökerezzen, álmodd meg és érd el!
Először Te jössz, majd adhatsz a világnak
Segíts hát magadnak és csak aztán másnak!
Érezd át teljesen: "ami belül az kívül"
Sugározd magadból hangos szavak nélkül!

Bújj csak el magaddal, merj egyedül lenni!
Egy világ él Benned, kezdd el felfedezni!
A csend teljességében, add meg magad a mának!
Akik pont téged keresnek, tudják hol találnak.

Tölts magadnak először, lépj ki a harcokból!
Merj meglepődni ettől az új arcodtól!
Mások tükrében ha majd fényed meglátod
vedd észre, hogy bennük önmagad csodálod!

Lépj mindig pont még egyet, ne is kérdezd miért!
Nem csak az a lépés, de az egész út a Tiéd.
Szóval csak töltsd szépen a saját poharad!
Menjen aminek kell, s mi marad, hát marad.

♥♥♥

Azt kívánom

Azt kívánom most én, ami már a részem

Míg egy-egy kis fénycsóva siklik át az égen...

Itt volt mindig velem, minden pillanatban

ölelésben, szóban, örömben, illatban.

Túlcsordult, harsány volt, szemeket szúrt, rombolt,

én döntöttem úgy hogy jó mélyen elfolytom.

Egy váratlan percben hirtelen felszakad,

A kalitka nyílik, a kismadár szárnyra kap.

Mintha nem is én lennék, kívülről szemlélem

meglepve látom, mit valaha reméltem

nem fél a világtól, hozott hitet s erőt,

érzi, hogy messziről kísérik, védik Őt.

Lehunyt szemmel súgja a sötét éjszakába:

Erősödjön hangja, nőljön nagyra szárnya!

Az élet egy tánc legyen, mozgassa a vére

szertelenül, bohón hagyja itt emlékbe!

Árnyékból kilépve ragyogjon a fénye!

Merjen még lelülni a tűz közelébe!

Tisztelje a rtimust! Élje meg egészen!

Pezsegve, lüktetve, bőr a bőrhöz érjen!

Hulljanak a maszkok, álljon ott meztelen,

ahol mély tisztelet s bizalom van jelen!

Dobbanjon a szíve, pont még egyet újra!

Bátran induljon el a leghosszabb útra!

Sebeit vállalva, lépkedjen nyitottan!

Hallja meg ha egy szív zakatolva dobban!

Teremtsen, s engedje, hogy történjen az élet!

Elmenjen békésen, ha már nem adhat többet!

Lapozzon a könyvben ha véget ért az oldal!

Merjen nyomot hagyni, jól bevésve tollal!

Egy apró szóval, tettel, emeljen lelkeket!

Hálásan hagyja lent a másnak szánt terheket!

Merjen kérni! Merjen adni, találni, keresni!

Merjen az Élettel szerelembe esni!

♥♥♥

Tétova érzések

Nem kellene

de ha mégis

akkor nagyon, merészen

Mégis talán

el kellene

köszönni most az éjben.

Nem tudom

Te mit látsz bennem

arcod ekkor miért derül,

Tükör vagyok

de a napfény

elég régen elkerül.

Nem emlékszem

hogyan indult,

miért pont csak ezt kapod.

Dönthetsz róla, hogy számodra

ördög

vagy angyal vagyok.

♥♥♥

Különös álom

Nem is tudom,
lépnék, de sötét és nincs tovább
az út előttem eltűnik
és látok egy szobát
ismerős fal
én húzom az ágyneműt
mikor járhattam itt
az életben, vagy az előtt?

Nem is én vagyok
szólnék, de néma és erőtlen
az idő is csak áll
és sodor messze tőlem
ismerős szél
én fújom a felhőket
mikor járhattam itt
utánad, vagy előtted?

Nem is tudom mi ez
ébrednék, de nem múlik
szemem csukva
a falevél hullik
ismerős illatok
én mélyen beszívom
mikor járhattam itt
már magam sem tudom.

♥♥♥

Társad, míg élsz

Én vagyok ott mindig Veled,
rám nézel a tükörben,
én súgom csendesen a neved,
ha néha még könnyezel,
én éneklek, járok-kelek,
ott vagyok a szívedben.

Ismerem a legszebb szavát
az elejtett csendednek,
én törlöm majd le a könnyed,
érted nyúlok, engedlek.

Én leszek itt mindig neked,
ha mindenki elment már.
A vicceken én nevetek,
miket egyszer Te mondtál.
Én leszek az egyetlen egy,
aki mindig melléd áll.

Részed lettem, itt maradok,
úgyis, hogyha nem kellek.
Nem kell félned, fogd a kezem
ha senki sem visz
én majd cipellek.

♥♥♥

Nézz fel!

Mindig! Mindig nézz az égre!
Ne hajtsd le a fejedet!
Oda tartunk. Fel. Magasra...
Tedd meg, amíg teheted!

Ha ragyog a nyári nap arcod emeld az égnek,
Adj esélyt lágy érintésre a fénynek!
Ha most sírnál kérlek emeld fel a fejed,
Hogy a bánat cseppjei könnyen gördüljenek!

Már jól tudod, ha felhők takarják az eget,
akkor is megéri fel-fel tekintened.
Esőcseppek szállnak a nagy szürke égből...
Te csak tekints előre, s ne félj a széltől!

Indulj széllel szemben, feszítsd meg izmaid,
Fedezd fel a világ jól elrejtett titkait!
Szivárvány ha ível két távoli pont között,
Emlékezz, hogy mindent mindennel összeköt!

Ha egy nagy villám hasítja ketté a zord eget,
akkor is nézz fel, s csodáld a természetet!
Az ő erői ugyanúgy munkálkodnak benned,
Felfele nézz Magadra! Tiszteld tükörképed!

Nézz fel, ha győztél!
Nézz fel, ha vesztettél!
Nézz fel, hogy meglásd
Mit eddig csak sejtettél!

♥♥♥

Ölelve sebezni

Két karod kitárva bejöhet a világ,
az élet úgy hívogat, mint lepkéket a virág.
Szemeid csillognak, mindened rá figyel.
Nem is sejtheted, hogy a végzeted jön el...

Nem is tudtad eddig, mennyire nagy dolog,
odaadni magadból egy ekkora darabot.
Félsz mégsem remegsz, nem izgulsz vagy dadogsz
Segíthenék rajtad, de én csak én vagyok.

Ölelni akartál, közel menni végre,
olyan dalt megírni, minek nem lesz vége.
Mindent jól csináltál, miért lett mégis így?
Magányos csendedben ez a kérdés sikít.

Az a másik volt rossz, ő hazudott Neked.
Kedveskedett, szép volt, becsapta a szemed.
Ő tehet hát arról, hogy nem tudsz nevetni.
Ő tanított meg Téged ölelve sebezni.

♥♥♥

Elmúlik

Nem tart majd örökké az sem, ami most van.
Kicsúszik majd könnyen mit szorítasz markodban.
Vágyad minden iránt hamar szertefoszlik.
Nincsen kőbe vésve, ezek mind csak holmik.

Ha most hiányzik neked és hiába várod,
Holnap majd ő lehet a leghűbb barátod.
Ami most könycseppként gördül le arcodon.
Abból nevetés lesz, ha túl vagy a harcokon.

Nem tart majd örökké ha épp szomorú vagy.
Most esik az eső, majd felragyog a nap.
A mardosó bánat szivárvánnyá válik,
Felhők takarják el, s szellő zongorázik.

Ha most csak álmodod és Te magad sem hiszed,
Holnap ébren talál és majd továbbviszed.
Ami ma nem lett kész beteljesül holnap,
S az új napok mindig új hibákat hoznak.

Körbe ér majd minden nem kell tőle félni.
Merni kell tenni és szeretni, remélni.
A röpke pillanat majd túl hosszúra nyúlik
Csak egy szó mi vigasz, s intés is: "elmúlik".

♥♥♥

Minden vágyam

Kicsi szobám csendes este
Kis életem első verse
Kicsi falu apró házak
Kicsi lány és nagy nagy vágyak

Ide gyűlik minden emlék,
Ami már volt, s mit szeretnék,
Itt lakik sok régi álmom,
Kinőttem már a kabátom.

Ez az élet olyan rövid,
Menni kell mert sötétedik,
De még maradj, csak egy percet,
Legyél újra őrült gyermek.

Ez a kis ház túl jól ismer,
nem tudom hogy van e Isten,
Itt meleg van és puha takaró,
A cipőmről leolvad a hó.

Kicsi szívem telis tele
Sajnálom, hogy nem férsz bele.
Minden vágyam amit látok:
Lefesteni a világot.

♥♥♥

Semmi és minden

Te lettél a múzsa
reggel a mosolyhoz,
Te lettél a zene
a túlzsúfolt buszhoz,
Te lettél az álom
a fáradt szememhez,
Te lettél az emlék
ha majd elfeledlek.

Én lettem az, aki miattad újra él,
Az elszáradt ágon a zöldülő levél,
A hangszer, mi most is oly vidáman zenél,
Én lettem a napfény, mert Te azzá tettél.

Te lettél az árnyék
ehhez a szép fényhez,
Nem adtam semmit sem
Bár Te nem is kérted.
Te lettél a csendem
a zsúfolt zenében.
Semmi lettél.
Minden.
Sehogy sem.
Egészen.

♥♥♥

Felszín alatt

Mesélj picit honnan jöttél,

Mit és kitől örököltél,

Híres, neves vagy egy senki?

Szégyen-e erre felelni?

Mesélj picit mit tanultál

Maradnál vagy messze futnál

Beléd tudták ütni verni

Embernek hogyan kell lenni

Mesélj picit ki vagy Te most,

Élsz is vagy csak itt toporogsz?

Híres vagy-e, vagy egy senki

Van e neked kit szeretni?

Mesélj már még, úgy érdekel

Ha kérdezlek majd ki felel

Voltál e már úgy meztelen

Hogy nem volt máz a lelkeden?

Mesélj kérlek mi hajt Téged?

Vagy lesz elég örökséged?

Mit hagysz itt ha el kell menni?

Ugye nem kínos felelni?

Mesélj mélyen mi van benned

Mi ad erőt, mi ad kedvet?

Mondd, hogy érték is megmaradt

A szépnek tűnő felszín alatt!

♥♥♥

A képzelet szárnyán

De szeretnék egyszer színes virág lenni...
Szavak híján hangtalanul fontosat közölni.
Illatommal fűszerezni a környező világot,
örömet okozni Neked, ha szereted a virágot.

Menyasszony kezében látni szép szerelmet,
halott koszorúján isteni kegyelmet,
szemlélője lenni boldog ünnepeknek
díszíteni asztalt, tudni hogy szeretnek.

De szeretnék egyszer egy helyben csak állni,
Tavasszal az első záporban megázni.
Megszáradni a nap langyos sugarára,
szépséggel meglepni, ki régóta várja.

Hallgatni a csendet, ahogy rezdül a szél,
várni hogy nőjön nagyobbra a levél,
hagyni a viharnak, ha akar hadd tépjen,
sodródni ha úgy kell az erős őszi szélben.

De szeretnék lepkék társasága lenni,
óriás nagy mezőn igaz társra lelni.
Nagy festők jönnének, hogy arcom lefessék,
Színes virág lenni egyszer de szeretnék...

♥♥♥
Amíg lehet

Nyújtsd a kezed a világnak,
Örülj, hogyha hazavárnak,

Ne bánd ha más nem látja meg,

Amit teszel, szívedből tedd!

Amerre lépsz nőjön virág,

Nap sugara ragyogjon Rád,

Mutasd meg, hogy nem kell félni,

Segíts másnak könnyen lépni!

Mikor fázol legyen meleg,

Adj hálát ha észreveszed,

Nem kell mindig tudni miért,

Csak mit adtál az a tiéd!

Ki marasztal az a társad,

Az otthonod nem a házad.

Remélni kell, mindig hinni,

Jóság nélkül minden semmi.

Becsüld meg mit adnak Neked,

Szeress mindig, amíg lehet!

♥♥♥

Ajándék

Tartozom még ezzel, régen kezdtem el.

Félbemaradt akkor, most befejezhetem...

Ajándékba szántam, ünnep volt a nap,

de nem tudtam írni épkézláb sorokat.

Kitárt karral eresztem most szavaim a szélnek,

Mit is szólhatok én ha mind rólam beszélnek:

A világon minden, idő, élet, szépség...

Kívánom, hogy egyszer majd ők is megértsék.

Ha lenne rá mód, hogy egyszer, csak úgy tiszta szívből

adhatnék még bármit is ennek a világnak,

én esküszöm: csak szórnám, csak szórnám a csodákat.

Ajándékot adnék minden elveszettnek,

Fényt ahhoz, amit még a sötétben keresnek.

Ne csak megálmodják, de valóra váljon!

Kívánom, hogy jusson mindenhová álom!

Kar, mely olyan erős, hogy elbír szinte bármit,

Fül, mi hallja a szív leghalkabb szavát is,

Száj, mi biztat, csókol, hirdeti a szépet,

Szemek amik látnak és tudják hova néznek;

Idő,

melynek könyvében

nem

lapoz

élet.

♥♥♥

Sorok a jövőből

Ahogy árad a forróság a virágzó tájra

és az árva szirom lágy napfényt talál,

csendesen nyílik magát bontogatva.

Nem tudni, hol is van a határ.

Ahogy a sötét felhők takarják az eget

és zuhog, ömlik, egyre csak nő a sár

az ég a föld és az élet között,

nem tudni hol is van a határ.

Ahogy töri a nap fénye a felhőket

és vonul az égen száz türkiz madár,

szivárvány nő ki a szántóföld alól

nem tudni hol is van a határ.

Ahogy indul és érkezik vonatunk haza

és szalad a két sín, mi egyetlen pár,

mi fürkészve nézzük csak a tájat.

Nem tudni hol is van a határ.

Hát látod? A világon minden értünk van,

és összeér minden és egyszer otthont talál

és látod most jövőnk hozzánk írt sorait?

Hogy is láthatnád? Hisz nincs is tán határ.

♥♥♥

Ott hagyom

Nem mesélek nevetve mindent amit láttam,

Mégis hiszem, az élet otthon van nálam.

Tenyerén is hordoz, néha meg is verhet...

annál mit ne bírnék, nem ad nagyobb terhet.

Ott hagyom a helyem, elég csak egy álom,

a hit, hogy utánam marad még pár lábnyom;

tettek tiszta szívből, egy mozdulat, kacaj,

amit most ott hagyok, az termékeny talaj.

Már tényleg csak el,- és megköszönni tudok

szívem hálás, most így, egyedül táncolok.

A pezsgő élet érzését el nem felejtem

és hagyom hogy gyere, és hagyom hogy menj el.

Nem vagyok nagy ember, nem is leszek talán,

de mertem mindig elhinni igazán,

hinni, hogy enyém lehet az az élet

amit megálmodtam, aztán porig éghet.

♥♥♥

Nektek is KÖSZÖNÖM!

Ne mondj el semmit a kíváncsi senkiknek!

Mit miért tettél, ők úgysem értik meg.

Úgyis jobban tudja mindegyikük nálad,

dobj oda mindent, amit csak kívánnak!

Vállad fel Önmagad, mindenkivel szemben!

Vállald, hogy elítél a sok mintaember!

Vállald, hogy céda vagy és légy rá nagyon büszke,

hogy a szemedben nem Te magad vagy a tüske.

Érjék el céljukat a hitvány kis férgek!

Mosolyogva aludj, míg ők csak vergődnek!

Szeresd őket is, ahogyan csak lehet

hisz ehhez a vershez is ők adtak ihletet!

Köszönd meg hogy voltak, kívánták amid van

és hálás szívvel higgy még jobban Magadban!

Szánalomra méltó, felszínes lidércek

Tessék itt van minden, egyetek, Tiétek!

♥♥♥

Tavaszi csend

Semmit ne mondj! Most a csend a miénk.

Kint tavasz van, bent rügyeznek álmaim,

kibújt a melegre az összes vágy és

elköltözött minden félelem.

A kis virágok csak rügyeznek békésen

ne mondj semmit, hallgass most velem!

Ébred a világ, a fák illata repül.

Színek, hangok, madarak és lepkék

repkednek pille könnyű szárnyon

festve a világ vásznára végtelen rendet

és nyílnak nyílnak, kint az apró kis virágok.

Semmit ne mondj! Most hallgassuk a csendet!

A napfény jó meleg, ám túl sok megéget,

így tanulsz becsülni minden árnyékot,

minden csepp vizet, s a hűs simogató szellőt,

és a kék égen elnyúló formátlan felleget.

Ide hallatszik mit suttog a tavasz.

Én sem szólok, csak hallgatok Veled.

A nap most bújik elő vagy épp most bújik el

Mi futunk a fénybe, vibrál a levegő

Mint ahogy a szellő, lágyan megérintesz

Benne minden szavad. Hallod ezt a csendet?

Elmosódott világ, semmin sincsen címke

Nem mondhatnánk semmit, ennél szebbet.

Sosem volt még ilyen, soha többé nem lesz.

Megteremtettük a legőszintébb csendet.

Elérkezett hozzánk egy boldogabb tavasz;

Egy világ, hol csak ülsz és szíveddel ott maradsz.

♥♥♥
Táncom az élettel

Megrémiszt, hogy nem rémiszt semmi meg.

Nincs és sose volt mit veszteni.

Csak az az enyém, mit másoknak adok

és azt nem lehet sehogy sem elvenni.

Megnyugtat, hogy nem rémiszt semmi meg,

hogy nem kell és nincs is mit félteni.

Minden ott van, hol hozzáfér a lelkem.

Én nem akarom a világot érteni.

Megmozgat, hogy nem rémiszt semmi meg,

hogy semmilyen fertő nincs a világon,

ami elvenné a kedvem attól ami élet.

Míg dobog szívem bármikor kitárom.

Megnevettet, hogy nem rémiszt semmi meg,

hogy velem együtt az élet is nevet,

táncot jár és néha dalra fakad,

mert hálás nekem azért hogy itt lehet.

♥♥♥
Megsárgult fotó

Arca ráncos keze már remeg

Nem mindig tudja mi is a neved.

Sokszor csak hallgat és úgy tűnik érti,

De csak a mögötted lévő polcot nézi.

Oda is tipeg valamit keresve,

Megsárgult fotókat nyújt oda remegve.

Nézd ő a férjem, fény derül szemében

Bár ő már csak egy kép, remegő kezében.

Ilyen hát legyőzni az időt s a halált?

Szeretni, feltétlen. Egy életen át.

♥♥♥
Miért pont Téged? (II.)

Még mindig nem tudom miért pont Téged...

Miért pont így látom a világot szépnek?

Ne nevezzük szerelemnek, ne hívjuk csodának,

ne is adjunk nevet a szív legtisztább dalának.

Énekeljük csak és szálljunk amíg lehet

láthassam még egyszer csillogni a szemed.

Mindig pont még egyszer elég ha átélem.

Gyönyört és vágyakat, azt is mit nem kértem.

Mert minden a miénk, hisz mi hittünk benne

A világ enélkül, nem az enyém lenne.

Ha hang nem lehetek, hadd legyek a csönd

A napfény, ami reggel vidáman köszönt.

Legyek édes álom, fáradt nap után

Szellő mi megsimít, ha sétálsz az utcán.

Mindenünk elveszhet, kifoszthat a világ

De álmaink és hitünk túl értékes virág.

Legbelül növekszik, új szirmokat hajt,

Lenn a mélyben vészel át minden kínt és bajt.

Hogy miért pont Téged... ezt én nem tudhatom,

De még mindig és ugyanúgy, mindened akarom.

♥♥♥
Eldobható életek

Te sosem vagy hibás, mindig mosod kezed...

Nem becsülöd meg hogy ott van és szeret.

Elfutni könnyű és mindig is lesz hová

jó sokat piálni, fenn maradni soká.

Ezt már kidobhatjuk, majd veszünk másikat

Bárhol lehet találni százszor szebb holmikat.

Szétszórni amid van, nem nézni mit vesztesz,

Jobbra húz majd biztos, sok "nő" kinek kellesz.

Pótolható minden, és úgy tűnik mindenki

Az életet instant le tudod tölteni.

Egy applikációban majd biztos megtalálod,

De ha mégsem hát büszke lesz rád pár "barátod".

A telefon okos, te megbutulsz a tévén

Fel ne nézz mert jajj, még kiderül a végén:

Ha kicsit is boldog vagy, irigy kutyák lesik

Elég hülye vagy, amikor enni adsz nekik.

Nem a világ hibás, hogy ide oda rángat

Hanem az, ki enni ad az éhes hiénáknak.

♥♥♥

Köszönet mindezért!

Mint ahogy az ágat elhagyja a levél,

Utunk úgy vált ketté, nincs Mi, csak Te meg én.

Túl erősen fújt minket szét a szél.

Nem, nem ezek, nem szomorú sorok,

Csak úgy tűnik , hogy az idő vánszorog.

És úgy tűnt, hogy az vagy; Boldog.

Kimostam a ruhád, meg is száradt,

jó illat volt, meleg, testünk fáradt.

Otthon voltunk, Te nálam én Nálad.

Néztem, hogyan ürül ki a szoba, amit úgy hívtunk "Otthon"

és láttam, hogy nincs miért, vagy nincs mit feláldoznom.

Néha még most is jó lenne, várni hogy haza gyere,

De nincs hová és amúgy is jobb Neked valahol, másmerre.

Az ágy üres csak én vagyok benne és a vágy,

Mi ketten, tudod sokszor van, hogy gondolunk Rád.

Messzire sodort a közelség, egy kis részem halt meg velünk.

Végignéztük, hogy haldoklunk, hogy nem küzdünk de szeretünk.

A távolság érzem, az tart Téged közel,

Tested nem szorít már, de lelked még ölel.

Rohan tovább a világ, nem áll meg s kérdezi "jól vagy e?".

Az idő is folyton éhes, most még sincs mit ennie.

Amit talál felzabál, s mi azt mondjuk, így kellett lennie.

Ezek mind csak tárgyak, te kéred? Nekem nem kell nehéz a súlya

Ami kellett volna, az nem csomagolható be és szél ide vagy oda

Ezeket nagyon nehéz lesz elvinni innen bárhova.

Mégis mindent ami fontos, életet, szenvedélyt,

mindent, amit valaha ember csak remélt.

Kezemben tarthatok. Köszönet mindezért!

♥♥♥

Találd meg!

Találj szikrát gyenge tűzben,

Teljességet a mély űrben,

Virágszálat kopár mezőn,

Kényelmet egy rossz heverőn!

Találj mesét valóságban,

Szépséget a dal hangjában,

Ritmust a nyugvó zenében,

színeket a szürke képen!

Találj fényt a nagy sötétben,

Szivárványt a borús égen,

Hunyd le szemed, éld az álmod,

Varázsolj Te szebb világot!

♥♥♥

Ébredés

Még ébredezik minden, pislákol a világ

szirmait bontja a harmatos virág,

madarak csacsognak, üzennek a nyárnak,

mi nem halljuk őket, a világ még várhat.

A forgalmas utcán beindul az élet,

kinyílik a szemem megölellek Téged.

Percekig csak nézlek, simogatom hajad,

Hallgatom az összes kimondatlan szavad.

Felébredtem és egy álomba kerültem.

Gőzölög a bögre hűvös tenyerünkben.

Puha bőröd érzem hála ébred bennem.

Azt hiszem most végre, tényleg megérkeztem.

♥♥♥

Mit jelent szeretni?

Mit jelent szeretni?

Elbukni

Felkelni

Ölelni

Nevetni

Nem enni

Remegni

Megélni

Elérni

Hallgatni

Beszélni

Mit jelent szeretni?

Bízni és remélni

Tévedni

Rájönni

Félteni

Engedni

Mit jelent szeretni?

Vitázni

Békülni

Kérdezni

Felelni

Mit jelent szeretni?

Hinni és táplálni

esőben átázni

Átadni

Elvenni

Enni és etetni

álomba ringatni

együtt ébredezni

egymásra meredni

Mit jelent szeretni?

Ki tudja? Ki érti?

♥♥♥

Veled akarok

Veled akarok a magasba szállni,

Nyári zivatarban néha bőrig ázni,

Hideg téli napon örülni a hónak,

Megélni az érzést és hinni a szónak.

Veled akarok a mélybe lezuhanni,

Egy bálterem parkettjén könnyeden suhanni,

Együtt lakni egyszer egy kedves kis házban,

Osztozni tervekben és az elmúlásban.

Veled akarok a kudarcból tanulni,

Veled akarok ébredni, s aludni,

Veled akarok félni és remegni,

Veled akarok álmodni, nevetni.

Veled akarok osztozni a léten,

Veled akarok létezni egészen,

Veled akarok önmagam lenni,

Veled akarok élni és szeretni.

♥♥♥

Létezés

Köszönöm nektek hogy idáig hoztatok
fájdalmas, fájó múltbéli kacatok!
Köszönöm nektek hogy sosem kellettem
hogy szó nélkül mentetek sokszor el mellettem!

Köszönöm a csendet az érzések hiányát
a szánalmas látvány rothadó virágát,
köszönöm nektek, hogy sosem kellhettem
hogy végre valaki nem megy el mellettem!
Az éjjel most is álmatlan, de nem attól mint régen...
nem alszom a boldogságtól és már nem kell félnem,
mostanában nem is eszem, máshol járok agyban,
az ágyadat úgy találod, ahogy reggel hagytam.

Köszönöm az álmaimnak, hogy nem váltak valóra,
Mert most végre itt az idő, most jött el az óra.
Minden amit eddig hittem, kiderült hogy igaz.
Létezik a könnycseppeket felszárító vigasz.

Létezik a simogató, ölelő két karod
létezik az erős érzés, miben hinni akarok
létezik a kemény munka, a jutalom a végén
létezik a nyugalom és az örök élmény
létezik a haragom, a szerelmem irántad
létezik a mindenség, ahogy csak kívántad
létezik a köztünk megbúvó szenvedély
de leginkább
létezel
Te
és
létezem
én.

♥♥♥
Miért pont Téged?

Nem pont ehhez szoktam, furcsa ez az érzés
sok ezer válasz van és egyetlen kérdés,
felteszem halkan majd remegni kezdek:
Miért pont téged,
pont téged szeretlek?

Azért, mert egyetlen pillantásod elég,
mert bármikor bátran indulok el feléd,
mert veled a világ sok zaja távol van,
mert van valami minden mozdulatodban,
mert a mennybe röpít minden érintésed,
mert tudom, az enyém az összes szívverésed,
mert egyre több dal szól rólad és rólam,
mert Te vagy az álom, az élet, a sóhaj.

Pont Téged szeretlek, mert van rá ezer okom!
Megosztozunk rajta jöhet taps vagy pofon.

Mert még akkor is ha meg sem érdemelném
kétségek nélkül állsz oda mellém.

Mert az álmaimat mind mind csak rád bíztam,
együtt tartottunk ki ha már én nem bírtam.

A vágyad a dühöd,a vigasztalásod,
Az őszinte szíved, édes hallgatásod
A táncod, a tested, a képünk a falon
ezekért
Szeretlek
és
Mindened Akarom!

♥♥♥

Sziluett

különös álom volt
önzés odaadás
semmitmondó képek
hanyatló lázadás

elhamvadt szenvedély
meg nem értett jelek
ugyanolyan érzés
egyedül, mint veled

félreértett mosoly
elpazarolt álmok
tornyosuló illúziók
képzelet hullámok

drága, értéktelen
ostoba kacatok
megadás, felejtés
halkuló morajok

♥♥♥
Már nem
A legjobb amit tehetek
a semmi
a csend
a karba tett kéz
a felejtés
a lépés, tovább
előre
nem vissza
a jövő
és nem a múlt
mert az még talán tiszta.

Ami most van
a minden
a zaj
a pörgés
az emlékezés
egy megálló, nem megyünk semerre
fáradt szemünk is arra néz.

Nézzük egymást
nem érdekel meddig
meg hogy miért nem látunk már ott senkit.

Úgy véljük
holnap meg azután is így lesz
vagy ha mégsem
akkor
ennél úgyis csak jobb jön
és elindul lassan a megállított idő
és hagyom hogy fusson
csak fel ne lökjön.

Részeg az éjjel
a reggel másnapos
Józan az álom, mi értünk kiált...
Hogy higgyük el újra most mekkora szám ez
tegyük azt, mit még más nem csinált
vagy csinált
csak akkor nem tűnt nagy számnak
de most már az
és mi hősök vagyunk
habár ez is mint minden percünk
egy terv volt
amit végrehajtunk.

Már nem

teszek semmit
nem

kérlek meg rá
hogy csak még öt percig a kedvemért
hogy gyere el értem
vagy

tegyél ki

bárhol
mert az összes

hitem

elvetélt

.

♥♥♥
Egy szívverés margójára

Amit hoztál naiv álmot

kis időre mélyre rántott

Ésszel nézve nincs is szívem

így a jó, ha marad minden

Fellángolt és el is hamvadt

gyenge volt, mint nyári harmat

A csillagokat fel nem érem

Pislákolnak sápadt fénnyel

Helyem megvan, tisztán látom

Én álmaim, én világom

Nélküled teszem mjad széppé

Sosem kellettél eléggé.

♥♥♥

Őszinte

És mégis jó ez,
hogy néhány percre
mikor csak nekem szól
a maszk
az arcra festve,

Ilyenkor mégis csak
rólunk szól
a játék,
Bárki mással játszod
ő csak szürke árnyék.

Árnyéka annak mivé válnék
vagy mi lehettem volna
ha nem lenne az élet
hallgatásba csomagolva.

Kár hogy csak addig lesz ez így
amíg a lift leér a földszintre
én hagyom hogy kiszállj
és ez sem lesz őszinte.

♥♥♥
Az élet ritmusa
Eltévedt féknyom a végtelen sztrádán,
Kiömlött kávé a hófehér tálcán,
Tétova alakzat, mit az idő festett,
Vad táncukat járó tehetetlen testek.

Őszinte mosolygás, néma csönd egy szájon,
Vágyak és bohóság, néhány féltett álom,
Változó állandók, ismerős illatok,
Ritmusra lüktető kamrák és pitvarok.

Eltitkolt érintés, puha kéz a kézben,
Lángoló ösztönök egy álmatlan éjjel,
Lesütött tekintet, fel nem tett kérdések,
Válaszul a csendben elfojtott érzések.

Mindentől független acélos kötelék,
Egy életre szól és nem unom szövegét
Ez pótolhatatlan, éltető dallam
Elkísér mindig és nincs hogy ne halljam.

♥♥♥
Mellette
Rezdülni kész és csak arra vár,
hogy ülj le mellé mikor senki.
szólj és nevess, hogyha már
az életét készül rád feltenni.

Látomásnak gondolt téged
régi képek kockái közt.
Úgy érzi nem érhet véget,
jobb ha most közelebb jössz.

Mellette az élet békés.
Ő az ki más sosem lehet,
mert erősebb ez mint az az érzés,
amit szerelemnek hívnak az emberek.

Csak nekem szól az a mosoly.
Hálás azért, hogy létezem.
És máris frappáns választ mormol,
pedig én nem is kérdezem.

♥♥♥
Csak
A részemmé vált és túl nagy darab.
Kidobok bármit, ha nálam marad.
Nélküle nem kell a lüktető zene.
Nem akarom mással egyedül csak vele.

♥♥♥
Cím nélkül
Ne értse senki,
neked sem szabad.
Csak hallgasd
és felejtsd el
amit mondtam.
Csak azért mert
mindig és még azóta is
ugyanazt gondolom,
hogy az egyetlen,
akinek fontos voltál
nem tudja mit mondjon.

Mert eláll a szava
és nem érti miért,
de sírni tudna attól,
ahogy örül neked.

Már tudja hogy többé
sosem lesz az,
ami lehetett volna,
ha észreveszed.
Még új ez a sor,
de régi az érzés,
a rozsda megette
és belepte a hó.
Ő álmodni merne
és megosztani veled
azt, amit már
csak felidézni jó.

♥♥♥
Megfogadtam
Megfogadtam egyszer, hogy majd boldog leszek
építek egy házat, hozzá nagy kerteket.
Megígértem magamnak hogy senkit sem bántok
a padlóra kerülve rögtön talpra állok

Álmodom és álmaim úgy váltom valóra,
ahogy bátor vitéz pattan fel a lóra.
Megcélzom az eget elérem a napot,
apró kis pisztrángként szelem a hűs habot.

Mikor hangom elhagy, nem hallják mások
Csak nevetek rajtuk, magamban kiáltok.
Várok türelmesen közelebb nem megyek,
hogyha háborognak a megvadult hegyek.

Szakadó esőben könnyeim ha hullnak,
csak ülök és nézem a felhők hogy vonulnak.
Mikor ezt meguntam boldog táncba kezdek
nem látja majd senki, hogy a lábam reszket.

A tengerek partján ott hagyok egy nyomot
bár jövőjét látom: csak átázott homok.
Elhiszem én mégis, valaki majd őrzi,
tetteim erejét az idő le nem győzi.

Segítek majd neked, ha őszintén kéred.
Bekötöm a sebed, hogy ne fájjon élned.
Törékeny álmaim őrzöm éjjel nappal,
örökké boldogan mert egyszer megfogadtam.

♥♥♥
Próbáltam
Válaszolni próbált egy fel sem tett kérdésre
papírja sem volt, így felírta az égre.
Felhők tarkították, takarták a napot
bújtatták a mát, a jövőt, s a tegnapot.

Próbálta a Holdtól megkapni a választ:
az éjjeli írás Róla, miért nem fáraszt?
Nélküle hogyan lehetne magányos?
-hisz sosem szelték ketten át a várost.

A végtelen percek rejtélyét csodálta
és egy név hallatán mosolygott a szája.
Mikor mással látta akkor is nevetett,
próbált még maradni de nem lehetett.

Történetünk hőse a sorok írója
első személyben ez közhelyesebb volna.
A szereplők száma nullával határos.
A happy end késik, nem túl tanulságos.

Próbáltam nevetni de őszintén sírtam
ledobtad egy kővel, mit az égre írtam
Próbáltam aztán lent újból összeszedni
Tessék itt egy közhely: "nem ér ennyit senki"!

♥♥♥
A semmi margójára
Fogynak a lapok, telnek a hetek
nem hazudom azt, hogy szerettelek,
szerettem viszont azt az illúziót,
hogy egy ember ilyen is lehet.

De ha azt vesszük, szeretem a
fagyit is. Azt sem eszem túl gyakran.
Akár a legforróbb napot is kibírom
és van úgy, hogy kívánom télen, a fagyban.

Visszatérve rád, őszintén sajnálom,
hogy egy hajszálam sem maradt a párnádon,
és sajnálhatod te is, hogy csak ellökni tudtál,
meg hogy sosem szakítottad el a nyakláncom.

♥♥♥
Egy éjszaka a teraszon
Nem vagyok biztos benne, hogy melletted kellene lennem
vagy hogy neked kellene mellettem
kik vagyunk mi? miféle lények?
hogy elveszünk
abban ami sosem volt lényeg...
elveszíthetetlen örök társ
vagy egy idegen
aki sosem ismert és még most sem
pedig ugyanazzal a béna kézzel
amivel szoktam, épp úgy kalimpálok neki
a néma, sápadt holdfényben
és ordítok bár kiszáradt a torkom
és zokogok,
mert a könnycsatornám még nem
de persze neked ezt hiába mondom
mert a fantáziád nem fogadja be
pedig szerintem tök egyszerű
mert én is az alatt az ég alatt ülök
amelyik alatt te
egy fakó éjszakában ahol nem a lámpák adnak fényt
a Hold körül táncoló kis pontok
fények, egy egy másik világot jelképezve
na, most pontosan őket bámulom,
(helyetted)
mert hiába mondtad, te nem vagy közülük való
ha így lenne nem néznék rájuk
és most nem azon agyalok, miért béna a kezem
csak szimplán azon,
hogy a francba nem fáradnak el ebben az őrült
századokon át tartó táncban?
Én tudom milyen az, ha táncolsz
néha azért az is fáj és fáraszt... akkor ők miért nem?
és ahogy nézem egyre többen vannak
olyan távol egymástól majdnem mint te tőlem
de nem baj mert ez törvényszerű
mi lenne, ha találkoznánk?
mi lenne ha találkoznának?
az katasztrófa lenne
egy ideig hatalmas szikrázó fény
valami természet feletti illúzió becézve
és emberi nyelvre fordítva
azt hinném hogy szeretlek vagy ami még rosszabb
te hinnéd el ugyanezt
de rövidesen hidd el nekem: nem lenne semmi,
semmi ami bevilágítja ezt a
kimondhatatlanul kopár,
sötét és hűvös nyári estét...
ami nem más mint az életed
jobb lesz ha ez így marad
az űr nem azért van hogy kitöltsük
hanem azért, hogy kergetőzzenek benne azok a kis fények
pontosan azok,
amikről mi naivan azt gondoljuk, hogy bármilyen kívánságunkat valóra váltják
pedig nem, mert
ha ez így lenne itt lennél, mellettem
vagy én lennék melletted, az már mindegy... de valahogyan biztos lenne
most pedig nincsen
sehogy se.

♥♥♥
Nem lennék a helyedben
Híres modell, címlapokon
várj már el is felejtem,
mit tettél le az asztalra.
Nem lennék a helyedben.

Gazdag, menő üzletasszony
zsáknyi pénz áll hegyekben
házad üres szobáiban.
Nem lennék a helyedben.

Kívánatos, szelíd kislány
elhiszed, ez szerelem,
nem is sejted, mennyit tévedsz.
Nem lennék a helyedben.

Költő vagy és vágyaidat
megírhatják könyvekben,
attól Ő még nem érti majd.
Nem lennék a helyedben.

Anya kinek gyermeke nyűg
felelőtlen, kegyetlen,
csak úgy eldobsz egy ajándékot.
Nem lennék a helyedben.

Könnyű élet, ölbe pottyant
siker, vagyon, szerelem,
sosem fogod értékelni.
Nem lennék a helyedben.

Akármerre néz ez a szem
Szükségszerű nevetnem
Vicces ez, hogy bárki is vagy
Én nem lennék a helyedben!

♥♥♥
Nem mindegy
Nem mindegy, hogy dúdolod, vagy beveszed az altatót,
Hogy másra is vagy csak magadra húzod rá a takaród,
Meddig élsz a múltad mélyén, ami csak egy mese
Sejted e, hogy jelenednek nem igaz a fele se
Kell e a boldogság, mi rég előtted lebeg
Vagy halott rózsák gyökerétől végleg hűlt helye lett
Eltűnsz majd nyom nélkül, mit hagysz magad után
Úgy táncolsz, hogy rád figyelnek, vagy csak lépkedsz sután
Hiszel e egy szájnak, ami folyton beszél
Zenész vagy, vagy hangszer, rajtad épp ki zenél
Felhő vagy mi árnyékot ad, takarja a napot
Éhezel, vagy elfogadsz bárkiből egy falatot
Játék vagy, vagy játékos, vadász, vagy zsákmány
Lelkesedsz, vagy megriadsz az új utak láttán
Szavam elér hozzád, vagy falra hányt borsó
Vágyaid számára bölcső vagy, vagy koporsó
Elhanyagolt kis ház, nagy kastély fényesen
Bátor hős, vagy inkább vagy maga a félelem
Megtettél ma mindent, vagy csak bánkódsz fáradtan.
Ne a holdfényt okold, ha éjjeled álmatlan!

♥♥♥

"A reményhez"

Gyakori jó vendég, a csalfa vak remény
Ő fekszik mellettem, más valaki helyén.
Reggel ő kérdez, mitől lennék boldogabb
De őszinte válaszom a némaság marad.

Akarnék több lenni inkább ma bárkinél?
Szebb, okosabb, bátrabb, olyan ki sosem fél?
Legyek ma költő ki éjjel majd virraszt?
Lelkének hogyan hozhatnék vigaszt?

Fogadjon el így, ha kellenék: mondja!
Figyeljen őszintén magányos táncomra!
Legyek egy mosoly, halk szívdobbanás!
Nevetve hagyom hátra a lázadást.

Ez a rabság megöl... Szabad talán lennék,
Béna szárnyú madárként hiába kék az ég.
Annyira végképp senkié sem vagyok,
De talán mert itt van, le mégsem zuhanok.

Az égen úszó kékre írnám fel ha kell,
Sorok között szállva tán nem tűnhetek el.
Nem kérném, hogy miattam ne aludjon éjjel,
De legyek ott a reggel harmatcseppjében.

Még érzem a szívem, mi sosem járt üresben
Ott lüktet benne vadul a türelem.
Üteme annak mennyire akarom...
Hogy szállhassunk egyszer őszintén, szabadon.

♥♥♥

Lehetnék

A tengerben egy csepp lehetnék még neked,
vidám kis szellő, mi suttogja neved,

Lehetnék a harmat hűvös nyári reggel,
Eltévedt napsugár felhőtlen jókedvvel.

Forró nyári napon lehetnék az árnyék,
Énekes kismadár, néha hozzád szállnék.

Fürge kis patakban apró pici halak,
Lehetnék a szél is, mi borzolja hajad.

Sűrű erdő közepén apró pici fácska,
Tündérszép rózsáknak lehetnék a mása.

Kis réti virágszál, mit szeretnek a lepkék,
Melletted, szabadon még bármi lehetnék...

♥♥♥

Nyomtalan

Szóljak fűhöz, fához, öleljem a szelet?
Ettől lennék fontos és érdekes neked?

Gondolkodjak, miért törted el a szárnyam?
Hogy szabadon válladra vele miért szálltam?

Csoda e hogy nem bánt, hogy idegen vagyok?
És ha kedvem tartja igen is szárnyalok.

Hogy érjek lelkedhez annyi sok pajzson át?
Karmaim már sosem fogják letépni a ruhád!

Tartsalak meg miközben temetem a vágyam?
Emlékezzek arra, amit sosem láttam?

Intsünk búcsút persze, minden más hasztalan.
Ahogy jöttem úgy felejtek, szállok tovább...Nyomtalan.

♥♥♥
Lázas képzelgés
Mintha felszökött volna a lázam
és egy rögtönzött monológ
kívánta volna, hogy az arcodba vágjam
miért lettél árván maradt titok.

Otthagyhatnám szemedben pillantásom még,
lelkem tűzének égető szikráját, hogy ha lehunynád
ne is láthass mást. Vagy talán veled táncolnék.
Eltéphetném gyávaságod átkozott láncát

Ne tudj róla, azért jöttem lábujjhegyen.
Csak sétálnék itt picit, ha szabad
a szíveden... Azt üvöltve, hogy létezem,
de még csak bele se éld ebbe magad!

Felderengett ma hajnalban ittasan
valami, halvány soha meg nem történt
ócska kis vágy, hogy csókolj és akarj.
Beleszerettem abba, ami lehetnél.

De ha jobban belegondolok, inkább
meggyűlöltelek, vagy közönyösen hagytalak magadra
egy egész napra, önként... mindez tegnap történt
de az is lehet, hogy ma.

♥♥♥
Didergő tavasz
Számoltam a hulló tétova pelyheket
és megírtam hozzád a legszebb versemet.
Nem volt sok szavam, de ez volt a minden,
Sok betű, amikben eddig nem is hittem.

Csípős téli széltől szemembe könny szökött
És sétáltam tovább a hópelyhek között.
Tán még sosem fáztam, remegtem ennyire,
Tudod, már rég tavasznak kellene lennie.

Nem bánom mi lesz, mi volt, mi lehetek,
Hisz neked szántam a legszebb versemet.
Vágyaim betűit egymás után írom,
Belőlem eltűnik, s marad a papíron.

Közben egy kis pehely hullott tenyeremre,
Elolvadt, s mintha már nyoma sem lenne.
Amott egy másikon megcsillan a holdfény.
Mi van, ha neked is csak ennyi vagyok én?

Tenyeredhez érve olvadok hirtelen.
Ennyi lenne csupán az egész életem?
Hulló sokaságban eltévedt pelyhecske,
Talán nélkülem az egész más lenne.

Szavaim pehelyként rakódnak egymásra,
Fehér lepelként terülnek a sárra,
Építve várat, vagy olvadó hegyet...
Mesélve arról, hogy hópelyhed leszek.

♥♥♥
én úgy vagyok Veled
Régen megírt versek soraiba bújva,
Jeleket rajzolva frissen hullott hóba,
Langyos napsugárként didergő tó jegén,
Szunnyadó vulkánként vad vágyaink hegyén,
Édesanyja keblén szomorú kisgyermek
Szebb időket megélt néma, üres termek,
Megíratlan könyvek, elhalkuló zajok
Arcod, szemed, tested, bőröd, illatod.
Ahogyan a szellő a fák között suhan,
fürtjeimmel játszva örökké boldogan,
Mint ahogy napsugár táncol a hűs vízen,
Ahogy a mesékben, épp olyan giccsesen,
Felhős égbe nyúló, megnyugodott hegyek
Akárcsak a régen hóba rajzolt jelek
Lágy otthoni meleg, a zord hóviharban

Mint madár az éggel, vagy fénnyel a hajnal
Gyermek, ki nem mondja sosem hogy szeret,
mint hangszer a dallal,
én úgy vagyok Veled.

♥♥♥
Maradtál
Átkozottul tiszta bársonyos és meleg
hangodon szól hozzám
a néma képzelet.

Megérinti arcom, simogat és remeg,
hullni kezd a könnyem,
letörli kezed.

Százszor múlt el minden, már rég nem is fáj.
Isten tudja miért Te mindig
maradtál...

♥♥♥
Párbeszéd az életről
-Akkor mi most játszunk?
Mi a neve?
-Élet.
-Vannak-e szabályok?
-Szüless meg és éljed!
-Hogyan kezdjem, merre nézzek, vakít ez a sok fény.
-Nézz előre, ugorj bátran! Ez egy erős kötél.
-Félek hogyha elszakad majd lezuhanok oda.
-Ugorj csak! A félelemmel ne törődjél soha!
-Bátor leszek, belevágok. De már sokan estek.
-Ne nézd őket, gyengék voltak és ez a te tested!
-Lábam remeg, kezem fázik... hideg van egy helyben.
-Gyerünk! Ugorj! Tedd meg és lesz részed melegben!
-Meggyőztél, legyen így! Elengedem magam.
-Ne tedd ezt! Rajtad kívül minden bizonytalan.
-Bizonytalan minden? Mi van a kötéllel?
-Nem mondtam hogy nincs szél, ami egy ilyet nem tép el.
-Nehéz játék ez. A bátorság kockázat.
-Tudod egy gyávának sem emeltek még várat.
-Ne játszunk hát ilyet, nehéz, nem szeretem!
-Ha elkezdted folytasd, szeresd és higgy nekem!

♥♥♥
Nevess!
Egy szóval sem kértem sosem hogy szeress,
csak ülj néha mellém, nézz rám és nevess!
Nevess a percen, mikor megismertél!
Jobb és rosszabb is történt már ennél.
Ne ígérj semmit, ne nevezz szépnek,
Éljünk a mának, csak erre kérlek!
Ne szőjünk álmot, hajszoljunk tervet!
Mindenünk megvan ami csak kellhet.
Nem vágyom másra, csókolj és ölelj
Hajoljunk egymáshoz egészen közel!
Vedd észre mennyire önmagam vagyok,
Nevess a nyomon, mit szívedben hagyok!
S ha nem marad semmink, nevessünk hát ezen!
Nevess az életen velem vagy nélkülem...

♥♥♥
És elmúlt

Közhelyes sorok,
Ködös reggelek,
Álmos őszi esték,

Én hittem bennetek.

Elillant egy mese
Úgy ahogy reméltem
Nem maradt sokáig
Eltűnt, én megértem...

Árnyék mögé bújva
Játszadozott velem.
Fogta magát, intett
És elmúlt, hirtelen.

♥♥♥
Ébressz fel, ha vége

Ébressz fel ha vége, annak a mesének
amiben pár napja Veled együtt élek
Ébressz fel ha elmúlt az a mesés varázs
Ha majd a nagy tűzből nem lesz más csak parázs

Ébressz fel ha egyszer rád néznék hidegen
Ha nem venném észre hogy nem vagy idegen
Ébressz fel ha eltűnt az égről a sápadt Hold
Ha elfelejteném, hogy akkor milyen volt

Ébressz fel ha fájna, hogy múló a pillanat
Ha fel kell hogy ébredjek, mondd hogy majd itt marad
Ébressz fel ha látod, hogy a távolban pirkad
Ha álmaink egén, nincsen már több csillag

Ébressz fel ha eljött az utolsó reggel
Amikor fáradtan mellettem ébredsz fel

Ne szólj semmit akkor, mikor szólnod kéne
Csak egy öleléssel ébressz fel ha vége!

♥♥♥

Nem számít

Szédítettük egymást akkor.
Szédültünk is rendesen.

Azt mondták ők, nehogy megtedd,

Én, hogy "mégis megteszem!".

Megtettem és kaptam tőle

sok sok vershez ihletet.

És nem baj az hogy ő már csak

az utcáról integet.

Észreveszem, távolodom

felemelem a kezem.

Mosolyogva nézek vissza
"biztos hogy nekem?".

Így lett múlt a jelenből.

Egy pillanat alatt

lepergett előttem

míg a busz elhaladt.

Elengedem, ne maradjon

nem kell magyarázat.

Most még hidegen hagy

mennyi vihar várhat.

Nem számít még hány vers

születik ha rám néz,

nemsokára úgyis csak

szép emlék lesz az egész.

♥♥♥
Lehettem volna

Lehettem volna egy szöveg a dalodban

Időzített bomba, mi egy szavadra robban

Ritmusa annak, ahogy szíved dobban

Talán most is ott lehetnék a két karodban

Napsugár lettem vágyaid jegén

Tükörkép egy tó, tiszta kék vizén

Vagy esőcsepp, vihar ott ahol senki még

Nem kavarta fel a nyugodt tó vizét

Elmentem szó nélkül, szó nélkül hagytad

Még adott egy csókot néma, édes ajkad

Maradtam visszhang egy álmatlan éjjelen

Távolba kiáltó álmokkal, éberen

♥♥♥
Csendben, újra

Nem akarok új lenni, sem pedig már régi,
Nem akarok elfutni és nem akarok félni.
Nem akarok maradni, így szeretni főleg,
Minden egyes pillanatot el kell vennem tőled.

Maradnék, de ez az érzés rohanásra késztet.

Elbújok, hogy félelmemből ne lehessen részed

Téged kell hogy itt hagyjalak, azzal hogy maradok

Közöny, titok, lemondás közt születnek sorok

Egymásra várva a távolba nézünk

Sebeink helyére mindketten emlékszünk

Evezek feléd és elsodor az ár

A víz csak örvénylik, kikötő nem vár

Ha lenne idő, ha lenne hely

Nem félnék, ezt tudnod kell
Két hajó egy nagy vízen, ezek voltunk együtt
Változó szél kényszerít hogy csendben újrakezdjük

♥♥♥
Így akarom

Boldog lenni okok nélkül minden egyes percben,

Azzal lenni, akit szeretsz, idegen tömegben.

Záporeső cseppjeitől bőrig ázva fázni,

Napsugaras délutánon egyedül sétálni.

Tétova szavakat suttogni a szélbe.

Felvállalni álmaidat más szemébe nézve.

Elhinni hogy vannak csodák, lesznek szép emlékek,

Minden egyes pillanatban meglátni a szépet.

♥♥♥

Viharra várva

Nagy viharra várva, ülök egy tóparton

Két szemed tüzében, nevedet sóhajtom.

Forró napfény öleli át a pillanatot.

Van idő, azt hiszem kicsit még maradok.

És bámulom veled a tiszta kék eget...

És átélem, azt ami szebb mint a képzelet.

És várom hogy szakadjon ránk egy nagy felhő,

Hogy elmosson mindent egy hatalmas eső,

Hogy cikázó villámok csapjanak nagy zajt.

Mert át kell hogy éljünk pár ilyen vihart.

Nagy vihar ha elmúlt, ülünk a tóparton

Megtépázott ég alatt nevedet sóhajtom.

Szivárvány tűnik fel, gyönyörű színekkel,

Időnk elfogy, lassan már mennem kell.

Jó volt látni milyen, ha nem csak képzelet...

És bámulom tovább, nélküled az eget.

♥♥♥
Megtalállak

Félbehagyott versek,

Kiabáló csönd.

Elakadó szavak, lassan forgó Föld,

Sikító sorok

Süket füleidnek.

Némák a szavaim nem is érthetnéd meg.

Lelassul az idő,

Vágyad még elragad,

Behunyod a szemed és megadod magad.

Hozzád érve érzem,

Te is hozzámérnél.

Béna kezed erre én hiába kérném.

Távolság és falak

Közénk mégsem állnak.

Nem csupán emlék vagy, egyszer megtalállak.

♥♥♥

Ha létezel

Sorban álló vágyak,

Süket fülek, néma szájak.

Hosszú hideg téli esték,

Színpad függöny fény és festék.

Forró csókok, halott álmok

Utólag már tisztán látok.

Vak szememnek halvány fénye

Bátran néz a nyári égre.

Ha most félek, meg is halok

Ha létezel, sajnálhatod.

Szádból jövő kedves szavak

Olvaszthatnak jeget, havat.

Nem hallhatom néma hangod,

Nem beszélek, Te sem hallod.

Sokszor hívnak forró vágyak

Nem fordítok nekik hátat.

Nem ismerlek, nem is foglak,

Nem is bánom, hogy titok vagy.

Nem várom, hogy megérkezel,

Úgyis rám szólsz, ha létezel.

♥♥♥
Most

Türkizkék égen sehol sincs egy felhő,

Nem érinthet más, csak a simogató szellő,

Huncut kis napsugár, izgága fűszálak.

Boldogan fordítok hátat a világnak.

Lehunyt pilláim, ha nem hoznak álmot,

Bezárt ajtók előtt, ha hiába állok,

Sötét félhomályban ez ad nekem erőt.

Nyári napsugárként képzelem a jövőt.

Pillanatnyi vágy vagy... játékos kis álom,

Eltévedt érintés, egy magányos vállon.

Ne várd a választ, úgyis csak a csend felel,

Nem kérek semmit, csak legyél itt közel.

♥♥♥
Álmatlan éjszakák
Kicsi a világ, de benne van minden,
Minden, amit vártál és amiben hittem.
Ott vagy benne Te is, tisztán látom arcod.
Vívnom kell még értünk egy két durva harcot.
Nincs még túl késő, de nincs is túl korán,
Úja dallamok szólnak egy régi zongorán.
Életem a régi százezer új úttal...
Lehet, hogy nem kéne törődni a múlttal?
Lehet, hogy csak egy vagyok, vagy leszek majd Az egy.
Lehet, hogy ha elmegyek majd észre sem veszed.
De lehet, hogy egyszer majd hallasz egy nevet.
Ő volt, aki ezt a kis világot veled osztotta meg.
*

Ott állunk majd ketten, én persze fehérben.
De jó lenne hinni a régi mesékben.
Te leszel a herceg, én igazi királylány
Lesz palota, hintó, arany és szivárvány.

Ki vagy és mit akarsz? Hogy kerültél ide?
El szeretnél vinni magaddal messzire?
Tudni szeretnéd, hogy most mit csinálok?
Hallgatok rólad, de legbelül kiáltok...

Nem tudom, miért jöttél, mire vagy kíváncsi,

Hogy tudnék szó nélkül szebb jövőt kívánni,
Megadni mindent, ami látom, hogy hiányzik.
Amit, csak úgy lehet ha egyikünk hibázik.

♥♥♥
Nem tudom meddig
Azért születtem, hogy élhessek itt
Hogy hihessem, amit még senki eddig.
Láthassam, azt amit minden nap nézel
Hogy az élet hangja hozzám elérjen.
Érezzem, milyen a szerelem szele
Kaptam szárnyat is, hogy zuhanjak vele.
Barát és ellenség, őszinte és hazug
Adtak sok igazat és kaptam sok kamut.
Nézel és nem érted miért vagyok ilyen
De abban biztos vagy hogy van még egy kis hitem
Itt vagy, nézlek a válaszra vársz
Egy olyan kérdésre, amire szavakat sem találsz.
Kaptál és elvetted , adtál, de nem kellett
Ezeket nem kell majd sohasem szégyellned
Most még minden biztos, de holnap már semmi sem
Ne hidd, hogy magamban megrendül a hitem
Sokat nem tudok, de annyit ígérek
Ha nem is tudom meddig, de mindig így élek.

♥♥♥
Emlékezni Rád
Sok régi emlék, mozdulat és szó.
Viccek, tánc és siker, el nem mondható.
Életem kertjében 100 nyíló virág.
Leülök egy percre, emlékezni rád."

♥♥♥
Tükör
Tükröm, tükröm! Veled szemben őszintén elmondom,
Mit kaptam, mit adtam és még mivel tartozom.
Mikor folyt a könnyem kitől kaptam vigaszt,
Olyan ember vagyok e, aki éjszakákat virraszt.
Megtanultam adni, megtanultam félni,
Megtanultam csalódni, hinni és remélni.
Vesztettem néha el fontos embereket,
És vágytam rá párszor, hogy jobban szeressetek.

Sikerek, vidámság, boldog táncos léptek
Melyekért sok-sok hálával tartozom az égnek.
Hibázik az ember hibázok hát én is,
De akármit tettem én voltam az végig.
Nem öltök most maszkot, mert tudom, nem színjáték,
Egyszerűen csak élek, úgy, ahogyan nekem szép.
Régi dallam hangjának, nem hagyom, hogy ártson,
Szólok a DJ-nek, hogy újabbat játsszon.

Sokszor írtam verset másnak féltem is, hogy célt nem ér.
Csalódni is kellett párszor, hogy megtudjam mennyit ér.
Álmaimból valóság lett, minden, ami fontos az enyém,
Minden reggel arra kelek, hogy ismét van új remény.
A tükörben nem láthatom, a láthatatlan kincset.
Mégis tudom kiről szoktam lemosoni a sminket.

♥♥♥
Benned és bennem...
Benned és bennem volt valami közös,
talán ugyanaz az ég volt a fejünk fölött.
Benned és bennem volt valami szép
Talán az amire vártunk nagyon rég.
Talán ugyanaz az élet, ugyanaz az álom
Talán nem kerestem és örültem, hogy látom
Talán nem is volt bennünk semmi ami közös
Hisz két út sem lehet egyformán rögös
Talán nem írnék dalokat ha nem lenne így
Talán nem lenne felhős a csillagos ég
Talán lenne még bennünk valami szép
Talán megkérdeznéd élek e még...

♥♥♥
Akkor is
Táncolni, akkor is ha nincs kivel
nevetni, akkor is ha sírni kell
várni, akkor is ha nincs már kit
hinni, akkor is ha elhagy a hit
menni, akkor is ha nincs hová
félni, akkor mikor nincs tovább
bízni, akkor is ha nincs kiben
fázni, akkor is ha nincs hideg
látni, akkor is ha sötét van
hallani, akkor is ha nem szól dal
szeretni, akkor is ha nincs miért
ébredni, akkor is ha nincs kiért
küzdeni, akkor is ha nincs erőd
ölelni, akkor is ha bántod őt
hívni, akkor is ha nincs vonal
törődni, akkor is ha dolgod van
törölni, akkor is ha nincs könnycsepp
kacagni, akkor is ha nem könnyebb
elesni, akkor is ha nincs göröngy
örülni, akkor is ha nincs öröm
bánni, akkor is ha nincs bűnöd
érezni, akkor is ha nem tűröd
látni, akkor is ha zord a táj
élni, akkor is ha néha fáj!

♥♥♥
Van e akinek ha eltűnnél, hiányzol?

Van úgy, hogy a tűzzel játszol
s néha közben mégis fázol;
Van úgy hogy túl magas az ég
és nem érted miért pont kék;
Van úgy hogy elbújsz, elszaladsz
mikor valami könnyekre fakaszt;
Van úgy, hogy magányra vágysz
és mégsem egy üres szobát látsz?
S ha bolyongsz egy üres téren,
egyedül, fázva a sötétben;
érzed mélyen ott legbelül;
Sosem maradsz egyedül!?

Van e olyan ember valahol melletted,
aki előtt nem kell semmit sem szégyellned;
Van e akit sokszor látsz, de mégsem jön közel,
Legbelül érzed még, ahogy karja ölel;
Van e akit szeress, van e aki szeret;
Aki nem lenne máshol, egyedül csak veled;
Van e barátod, aki tényleg barát,
ismer mást is mint a saját igazát;
Nem ad sokat, mindig épp eleget:
Az életéből értékes perceket.
Ott van, mikor örülsz, vagy sírsz,
Támogat, ha már semmit sem bírsz.
Van e aki melléd áll, van e aki vádol
van e akinek ha eltűnnél hiányzol?

♥♥♥

Álmodtam egy világot
Ahol mindig otthon vagyok,

Ahol a széllel együtt táncolhatok,
Ahol valaki átölel, ha fázom,
Ahol valóság lesz a sok színes álom,
Ahol szállhatok magasan az égen,
Nem fáj már, ami fájt régen.
Talán még a Nap is nekem ragyog,
Ahol úgy érzem, igen itthon vagyok,
Ahol a barátok majd mellettem állnak,
Könnyeim tőlük mind mosollyá válnak,
Ott minden különleges a maga nevében,
Ott hisznek még a mosoly erejében,
Ahol elhiszik, hogy léteznek angyalok,
Ahol nincsenek kis emberek, s nagyok,
Szavak helyett tetteket láthatok,
Elbukom, de ismét felállhatok,
Adni fogok, hogy mennyit nem számolom,
Viszonzást nem várok, amim van odaadom,
Biztos lesz ki ellök, lesz kinek kellenék,
Lesz majd fájdalom és lesz sok szép emlék,
Ha felhők takarják majd egyszer a kék eget,
Boldogságom forrása lesz a képzelet,
Álmodni fogom, hogy van egy ilyen világ,
Hinni fogok benne millió éjen át,
Ha majd jön a reggel, s az álmoknak vége,
Ha fel kell ébrednem, felnézek az égre,
Visszanéz majd rám az összes régi álmom,
Elindulok hát és valóra váltom!

♥♥♥
Sajnálom
Nem kell, hogy feladd régi álmaid.
Tépd ki lelkedből a múlt virágait!
Döntések vannak, és van hogy már késő.
A halott virág sosem lesz már élő.

♥♥♥
Téli álom
Hideg volt és hóesés,
magány, csendes szívverés.
Valahol a nagyvilágban
véletlenül Rád találtam.
Dallamok tartották össze a lelkünket.
Azt hittük Ámor eltalált bennünket.
Éreztem, ha itt lennél
elmúlna a fagyos tél.
Kellettél, mint senki még
de semmi nem lett olyan szép.
Nem lett olyan semmi sem,
mint, amit ígértél nekem.
Az életemnek ugyan részese lettél
De olyan gyorsan mentél, mint ahogy jöttél.
Nem kellettem eléggé, ahhoz hogy itt legyél
Rengeteg szó marad elküldetlen levél.
Rengeteg álom, miből úgy ráztál fel,
hogy többé már nem a hangoddal aludtam el.

♥♥♥

Kellesz!

Hideg van, sötét és hull a hó,
szólnék hozzád ha lenne szó
mindarra amit jelentesz nekem,
mert miattad lett szebb az életem.

Idegen, akit lépésenként engedtem közel

Bármit mondd, minden szava gyengéden ölel
Most velem van de mégis távol,
s én féltem, a szörnyű kegyetlen világtól.

Attól a helytől, melyben nincs már béke,
Minden szép dolog egy régi kor emléke.
Visszahoznék, mindent ami már rég elmúlt,
De az élet tőlem minden érzést lenyúlt.

Ha lehunyom a szemem miért nem jön az álom?
Miért van az, hogy a helyem sehol sem találom?
Vajon tudod e, hogy Te vagy, van e annyi hited?
Vajon érzed benn a meleget míg kívül minden hideg?

Te vagy, az kinek szól ez a vers
Hát gyere és szeress, ha mersz!

A szép szavak, képek mellett

Kell hogy itt legyél, NEKEM TE KELLESZ!

Nem mondom, hogy szeretlek,
mert lehet hogy tévedés.
Lehet ez az élettől
egy kedves átverés.

De amit most fogok mondani
Azt fura az én számból hallani
Elsodorhat bármerre az élet
ha kell örömmel meghalok érted.

♥♥♥

Véletlenek nincsenek

Egy voltam, aki nem hitte, hogy létezik.
Egy, aki talán még most is kételkedik.
Talán azt hiszi ez csak egy álom,
Talán nem lehet, hogy valóra váljon.
Tiltják, nem nézik jó szemmel?
Kit érdekel a többi ember?
Egy voltam, s talán még mindig ugyanaz
Talán ez a vers is csak egy panasz
Én nem hittem, én tudtam, hogy mese
hogy a szív többet lát, mint az ember szeme.
Én nem értettem a szerelmes párokat
Nem kergettem szép színes álmokat.
Nem hittem hogy megtörténhet velem.
De akkor mi ez, ha nem Szerelem?

♥♥♥

Huszta László emlékére

Megállt a szív, mely élni vágyott.

Pihen a kéz, mely dolgozni imádott.

Rengeteg emlék fűz össze minket.

Fél éve nem tudunk feledni Téged.

Tudom, hogy látsz és tudom, hogy hallod.

Tudom, hogy sosem feledem arcod.

Az arcot, amit még mindig látok.

S vele együtt látom a táncot.

A táncot mit tőled tanultam.

S fülemben ott vannak a viccek,

Miket tőled halottam.

És ezeken mennyit nevettünk.

Most veszem észre csak,

Hogy mennyire szerettünk.

Hihetetlen érzés hogy hiába várunk.

De érezzük hogy tetszett a táncunk.

Soha nem feledlek el,

Az idő múlásával hozzám

Egyre közelebb leszel.

De addig még nem találkozunk,

Arra gondolok, hogy csak álmodunk

S ha majd e rémálom véget ér.

Köszönetet mondok mindenért.

S, hogy miért rémálom?

Hogy ezt miért mondom?

Azért, mert ha egy álom nem kerek,

Ha nincs együtt mindenki azokkal kit szeret,

Akkor az bizony csak rémálom lehet.

Rémálom mert nem vagy itt velem

Nem találkozunk a szombat reggeleken.

Szeretnék visszamenni az időbe,

Szeretnék, csak egy kis időre...

Elmondanék mindent, mit nem mondtam el.

Most már tudom, hogy ezt rontottam el.

Köszönettel tartozom neked.

De utólag megköszönni, hogyan lehet?

Jóvátenni, mondd hogyan tudnám?

S, ha jóvátenném, arról tudnál?

Kérdések, melyekre nincs is válasz talán.

S egy érzés mely napról napra rám talál.

S ennek az érzésnek nem tudom a nevét.

Mert az emberi elme, ehhez kevés.

De az álom után jön az ébredés.

Mint az indulás után az érkezés.

Szerettünk és hiányzol nagyon.

Eszembe jut egy fázós hajnalon.

Elmentél, s ezt felfogni nehéz.

Mi még mindig várunk,

Ez az emlékezés.

Verseim©

*.*

.