2012. márc. 18.

Mintha volna szíved



Semmi sem érint, és semmi sem bánt.
Ne gondolj másra, csak úgy ölelj át,
mintha volna szíved.
Szoríts még.

Nem hiszek semmiféle szerepben.
Az, amit játszol, nem érdekel.
Gyere, győzz meg engem, hogy igazi vagy.
Érezzem úgy, hogy néha figyelsz rám,
és azt is érted, miből elég,
amikor csöndre vágyom.
Szeress még.

2012. márc. 17.

Emlékszel, vagy csak álmodtál...?


Emlékszel, vagy csak álmodtál
Táncoltunk lenn a folyónál
Emlékszel, vagy csak álmodtam
Átadtad magad a ritmusnak

Legyen miénk a révület
Az egymást kereső rémület
Legyen miénk, ameddig még lehet

Egyszer forró vagy, egyszer jéghideg
Elvesztem benned a hitemet
A sötétség, hallod, újra hív
Indulnunk kéne, kicsi szív

2012. márc. 15.

Boldog élet

Azt mondják, a boldog élethez az kell, hogy legyenek sikereid, amikre büszke lehetsz és céljaid, amik hajtanak. Nos én ezt az elmúlt néhány hét eseményeit átélve alátámasztom és kiegészítem még azzal, hogy legyenek körülötted olyan emberek, akik mosolyt csalnak az arcodra és melletted állnak. Természetesen az élethez hozzátartoznak csalódások és ellenséges emberek is, de én őket úgy kezelem, mint ösztönző tényezőket, akik a puszta jelenlétükkel egy pillanatnyi visszaigazolást adnak mindarról, ami vagyok. Siker. Olyan nagy és megfoghatatlan fogalomnak tűnik, de valójában egy teljesen hétköznapi dolog, mindenki átéli, előbb vagy utóbb, aki bármibe is belekezd. Sok minden van amibe tudatosan fektetünk energiát és megalapozottan számítunk arra, hogy azt sikerre is visszük. Ezek azok a dolgok, amikért küzdünk, a hosszabb távú céljaink. Én hiszek abban is hogy rengeteg olyan apró kis sikerélmény van jelen az életünkben, amik a hozzáállásunkból, természetünkből, látásmódunkból fakadnak és ennek megfelelően a rövidebb távú céljainkból, nameg előfordul olyan is, mikor valami csak úgy spontán sikerül.
Ritkán állítottam ennek ellenkezőjét, de most is megerősítem, hogy egy nagyon boldog ember vagyok. Valószínűleg azért, mert rendelkezem az előbb említett sikerekkel, célokkal és időről időre feltöltenek bizonyos emberek, események. Ilyen volt az elmúlt kb. 3-4 hónap. Fellépés fellépés hátán, különórák, versenyek, izzasztó próbák és hatalmas élmények. Nehéz megfogalmazni mit érzek, mielőtt kiállunk a közönség vagy a pontozók elé. Azt sem tudom leírni pontosan, hogy tánc közben mi zajlik le belül, de az biztos, hogy minden egyes parketten kívüli tettemhez is rengeteg erőt ad az az érzés, a tapsvihar és nem utolsó sorban az, hogy a partnerem is ugyanazt éli át, mint én. Én nagyon remélem, hogy bárki is olvassa ezeket a sorokat életében lehetőleg elég sokszor átéli mindazt a szépséget, amit én élek át nap mint nap, mert ha az ember képes felvállalni és megmutatni önmagát olyan érzések szabadulnak fel, amit másképpen talán sosem tapasztalhatna meg, olyan pillanatok, amikért kár.

2012. márc. 5.

dance♥


"Az emberi természeten kívül egyetlen más élőlény sincs birtokában a testet hangokra mozgató érzés parancsának. Ezt a a ringató parancsot ritmusnak nevezzük, s azt a parancsot, mely a magas és mély hangok összefonódását kormányozza: harmóniának. Ezek együtt pedig a táncot teremtik meg."

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.