Ahonnan jöttél elillan,
amerre tartasz sehol még.
Az élet a kettő között van.
A sors furfangos ajándék.
Életem egy nagy fejezete zárul le a napokban. Lehet, hogy inkább egy egész kötet, aminek ez a bejegyzés az utolsó lapja.
A mostani szeptemberi tanévkezdés sokkal másabb, mint az eddigiek. Egyre inkább nem vagyok már gyerek és egyre több rajtam a felelősség mindenért, amibe belefogok. Itt az egyetem, amit hétfőn el is kezdek. A nyár amit magam mögött hagyok, messze felülmúlta a várakozásaimat és szuper élményekkel lettem gazdagabb. Sok embert megismertem, köztük talán néhány sorsfordító alakot is, akik bizonyára meghatározzák majd a következő éveket és nem feltétlenül az irodalomtörténet tanárnőre gondolok itt. :D Rengeteg buli, kaland, tánc, utazás, vidámság... így jellemezhető az utolsó nyaram gyerekként. A gólyatábor utolsó napjának utolsó buliján, az utolsó dal utolsó sorai és hangjai, az a 650 bulizó gólya, akik között talán ott van egy leendő jó barát, vagy barátnő, a beiratkozás és az első közös Trefort Kertes ücsörgés alapozta meg az egyetemista életemet, amibe nyitott szívvel és buksival ugrok fejest jövő héttől.
Aki hasonló cipőben jár, annak sok sikert, kitartást, üzemképes Neptun rendszert és a csoporttársak gyöngybetűivel írt olvasható jegyzeteket kívánok!!!
