Ilyen volt 2014

Alig, hogy megszoktam, 2014-et írunk és máris véget ért az év. Talán most volt a legtöbb változás és ebben a változásban vált nyilvánvalóvá számomra, hogy milyen jó is az, hogy bizonyos dolgok nem változnak meg. Az egy kezemen megszámolható igaz barátok, az a kínzó fáradtság az utolsó jive kör előtt a hajtós edzésen, a kutyád öröme amikor hazaérsz vagy a szüleid gondoskodása. Dolgok, amik mindig ott vannak velünk, történjen bármi a nagyvilágban. Érhet siker, kudarc ők mindig mellettünk vannak, hogy velünk örüljenek, vagy épp lelket öntsenek belénk.

Előfordul, hogy az életben elveszítünk valamit, ami számunkra fontos volt, amit szerettünk és mindig magunk mellett akartuk tudni. Előfordul, hogy annyira igyekszünk hogy összeakad a lábunk és elesünk. Előfordul az is hogy nem vesszük észre, mennyi mindenkinek vagyunk fontosak, akik nem képesek elviselni azt, hogy könnyes szemmel lássanak minket. Mégis úgy gondolom, hogy bármilyen veszteség is éri az embert, az élet egy bizonyos ponton mindent visszaad... Visszajuttatja hozzád mindazt az energiát, érzést, amit Te beleteszel. Idővel visszatalál hozzád minden addig elveszettnek hitt dolog.

2014 erről szólt. Rengeteg energia az egyetemre, a versenyzésre, a nyelvtanításra. Rengeteg érzés a szeretteim, barátaim felé és rengeteg együtt megélt élmény, emlék. Búcsúzás és találkozás, álmatlan éjszakák és sikeres vizsgák. izomlázas napok, fárasztó, éjszakába nyúló edzések, kései lefekvés és open osztályos koreográfiák, versenyek, fellépések. Rengeteg új dolog: új versenyosztály, új táncpartner, új lakótárs-albérlet, új lehetőségek a nyelvtanításban.

Mi mással tölthetnénk az év utolsó éjszakáját mint tánccal?
Irány Sárvár-Bük-Celldömölk. Fellépés turné! :D

BÚÉK 2015!

Ady: És mégis megvártalak

Te még nem indultál el útnak 

S engem űzött az unalom, 

Sok-biroknak e dühös láza, 

Száz iramú, vad utamon. 

Szeretők és cimborák hulltak, 

Vesztek mellőlem sorba ki, 

De nem tudtak eloltani 

Száz életet oltó fuvalmak. 

Lendületek és szünetek, 

Tivornyák, villámlások, lármák 

Vakok voltak és süketek. 

Nem volt soha oda-adásom, 

Valaki féltően fogott: 

Nem indultál, nem jöhettél még 

S valójában nem lobogott 

Életem még a poklokban sem 

És eltemettek százszor is 

És száz életből vígan tör ki 

Egy teljes élet, mámor is. 

Ujságos ízével a vágynak 

Pirulón és reszketegen 

Hajtom megérkezett, megérett, 

Drága öledbe a fejem.

Mindent megkapsz

"Mindent megkapsz majd a sorstól, leghamarabb abban a pillanatban, amikor végképp megszűntél vágyni rá."

Mindig eljön az a pillanat az életben amikor bizonyos dolgok, személyek megtalálnak minket, nekünk szentelik a figyelmüket, gondolnak ránk, foglalkoznak velünk. Lehet, hogy egykor ezek az emberek még nekünk is fontosak voltak ám ők ezt észre sem vették és most meg már nem azok. A sors furcsa játéka, hogy néhány ember akkor kap észbe és keres fel, amikor már régen más utakat járunk, mikor már az irántuk gyúlt vágy utolsó szikrái is elhamvadtak. Az élet igazságos és mindenki megkapja amit érdemel, előbb vagy utóbb de minden visszaszáll az emberekre, minden jó és rossz amit a másiknak okoztak. Furcsa rend ez az életben és vicces játéka a sorsnak, mikor már annyira közönyös vagy, hogy a kisujjadat sem mozdítanád azért ami egykor a világot jelentette.

"szótlan, alázatos odaadás"

Hiszek abban, amit teszek. Szeretem ezt az utat amit járok még akkor is, ha nem túl könnyű és nem mindig az az eredmény érkezik amit várok. Hiszem, hogy ez nagy dolog és hogy nem csupán a saját életemre van hatással. Hiszek a türelmes, kitartó, alázatos munkában. Hiszek az odaadó lelkesedésben és az egyéniség erejében, az erőben ami másokat is inspirál és egyediségre sarkall. Hiszem, hogy ez a legszebb módja az érzelmek kifejezésének és a legpikánsabb fűszere az életnek. Hiszem, hogy ezt, ilyen formában egyedül én vagyok képes megvalósítani, hogy minden egyes megélt pillanat, apró siker és kudarc fontos építőkövei valaminek, ami értékes és érdemes rá figyelni.