Erről a gondolatról jutott eszembe egy sor emlék az életemből, a vágyaimról és azok utóéletéről. Beugrott milyen volt kislányként az unokanővéremet bámulni, ahogyan szárítja a haját és sminkeli magát, milyen volt a suliban a nagyokat nézni a műsoron és milyen volt, mikor először láttam latin táncosokat... milyen volt az első órám, hogyan tettem meg az első lépéseimet a táncteremben, mit éreztem mikor a versenyzésre gondoltam és mikor már ott voltam milyen sóvárogva figyeltem a bajnokot, aki aranyéremmel a nyakában a magasba emeli a kupát... milyen volt mikor az az érem az én nyakamba került.Kapd meg, amire vágysz és mindig akarj többet!
Jó érzés az, hogy minden ilyen apró kis sikerem valamivel előrébb vitt. Oda juttatott, ahol most vagyok, egy helyre, aminél el sem tudok képzelni szebbet. Most már tudom milyen az, hogy készülődök egy randira, milyen érzés a színpadon állva hallgatni a tapsot, milyen az, ha részt veszek egy versenyen és milyen ha én is magaménak tudhatom a bajnoki címet, mégis rengeteg dolog van , amit nem éltem még át és ezekkel kapcsolatban kicsit ismét kislánynak érzem magam, aki alig éri fel a polcot, hogy levegye róla a parfümöt.
Azok a céljaim amiket megvalósítottam adnak erőt a még megvalósításra váró álmokhoz. Ezek egyensúlya engedi meg, a jelenben mindent meg tudjak tenni azért, amit szeretnék. Minden olyan dologért ami egyedül az én munkámtól, hozzáállásomtól és teljesítményemtől függ. Tőlem.
