Kemény munka. Mindenhol, amerre csak nézek. Tavaly ilyenkor ez még jóval "lightosabb" volt. Azóta az életem minden területén emelkedett a tét. A munkámmal járó felelősség nő, egyre több emberrel dolgozom együtt akik bíznak bennem és adnak a szavamra, a tanácsaimra. Egyre többet szeretnék megmutatni magamból a táncban, egyre kifejezőbb táncossá és erősebb versenyzővé válni. Egyre inkább közeleg a diploma és a szakdolgozat leadása, a mesterképzés, a következő szint, ahol új kihívások várnak rám.
Így van ez rendjén, ha az ember csinálja amit csinál halad előre, bár ez közel sem ilyen egyszerű. Vannak napok, amikor kimondhatatlanul nehéz erősnek maradni és megtartani a fókuszt azon, ami a célunk felé visz. Nem lehetünk mindig vidámak és pozitívak, de törekednünk kell arra, hogy az apróságok, amik látszólag ellenünk vannak ne térítsenek le a helyes pályáról.
Mindig van valami, amiért az ember hálás lehet, ha másért nem akkor magáért a kőkemény munkáért, a lehetőségért, a fejlődésért sőt még a visszaesésekért is. Nem beszélve arról a rengeteg emberről akik készek bármikor felhúzni ha elestünk.
