Az élet sokak számára sok mindent tartogat, kinek sok jót kinek sok rosszat, de az biztos, hogy mindenkinek jut mindenből. A tökéletes nem létezik, nincs olyan élet amelyben nincsenek gondok és olyan sincs amiben ne lenne valami szép és értékes. Életünk során tehát sok mindennel kell szembenéznünk, de van valami amivel sokan csak nagyon ritkán találják szembe magukat.
Talán félelmetesen hangzik szembenézni egy szakítással, balesettel, halálesettel, de minden félelem közül a legnagyobb, mikor az embernek saját magával kell szembenéznie. Azt mondják nem azért félelmetes ez, mert meglátjuk milyen gyengék, esendők és tökéletlenek tudunk lenni... épp ellenkezőleg: szembesülünk azzal, mekkora erővel is rendelkezünk és elvakít a fény, amivel képesek lennénk ragyogni. Ez az igazán rémisztő, látni, hogy igazából mi mindenre vagyunk képesek és az eddigi kudarcaink okozói is mi voltunk ugyanúgy ahogyan a sikereinké is. Félelmetes érzés rájönni, hogy igazából minden, ami ahhoz kell, hogy azzá váljunk amik lenni szeretnénk már a birtokunkban van, hogy nem egy másik embertől, vagy természetfeletti eseménytől kell várni azt, hogy jobbra forduljon az életünk. Az egyetlen, aki meg tudja változtatni az életünket, mi magunk vagyunk. Meg kell látni a bennünk rejlő erőt és hinni kell mindennél jobban, hogy ez az erő mindig elegendő lesz ahhoz, hogy az utunk során folyamatosan érlelődjünk és megéljük mindazt, amiről talán eddig csak álmodtunk.
