Veled akarok

Veled akarok a magasba szállni, 

Nyári zivatarban néha bőrig ázni,

Hideg téli napon örülni a hónak, 

Megélni az érzést és hinni a szónak.

Veled akarok a mélybe lezuhanni, 

Egy bálterem parkettjén könnyeden suhanni,

Együtt lakni egyszer egy kedves kis házban,

Osztozni tervekben és az elmúlásban.

Veled akarok a kudarcból tanulni, 

Veled akarok ébredni, s aludni,

Veled akarok félni és remegni,

Veled akarok álmodni, nevetni.

Veled akarok  osztozni a léten,

Veled akarok létezni egészen,

Veled akarok önmagam lenni,

Veled akarok élni és szeretni.

saját vers

A világ ölelésében

Vannak napok, időszakok, mikor az ember megy, teszi a dolgát és nem vár semmiféle visszaigazolást minderről. Van, hogy a mindennapok sokféleségében az ember elfelejt arra gondolni, mennyi mindent is csinál. Sokszor sajnos azt is elfelejtjük, hogy mi is ennek a világnak a részei vagyunk és minden velünk együtt alakul, változik és hat vissza ránk. Vannak napok, mikor úgy érzem minden nekem szól. Rengeteg dolog van, amire elég csak rágondolnom máris rájövök, mennyire jó helyen is vagyok most... lehetnék jobb helyen is de most pontosan ott vagyok ahol lennem kell és ha belegondolok ennél nincs is jobb.

Ritka az a pillanat mikor a világ is felfigyel arra, mennyit is fáradoztál eddig, hogy most itt tarts. Ritka az elismerés és ritkák a dicsérő szavak és éppen ezért olyan értékesek. Kőkeményen meg kell dolgozni azért hogy a világ egy percre megálljon és rád figyeljen. Bár belegondolva már az is hatalmas dolog ha csak egyetlen ember áll meg melletted hogy hosszabb vagy rövidebb ideig, de részese lehessen az életednek.