Van egy kis szoba, a házban, ahol felnőttem, az én régi szobám, ahol az álmaimat szőttem, az álmokat az életről, amit szép lassan el is kezdtem élni. Ebben az álomban sok minden volt. Annyira hittem, hogy egyszer már nem csak a képzeletemben létezhet majd. Annyiféleképpen elképzeltem. Ott voltunk tegnap és feküdtünk azon az ágyon, ahol éveken át úgy hajtottam le a fejem, hogy hittem, ez az élet az enyém lehet egyszer. Így lett. Hittem magamban, hogy képes leszek kimenni a nagyvilágba és megállni a helyem, hittem, hogy lesznek majd emberek, akik felfigyelnek rám és számítanak arra, hogy az én segítségemmel valósítanak meg célokat. Hittem, hogy megkapom a szeretteimtől mindazt a támogatást, ami előremozdít majd. Hittem, hogy hasznosnak és sikeresnek érezhetem majd magam és nem utolsó sorban hittem, hogy egyszer teljes szívemből szerethetek majd valakit, valakit, aki hasonlóképpen érez irántam. Hittem hogy lesz valaki, akinek a szemében minden egyes kérdésemre választ kapok. Csak feküdtem ott, többször is elszundítottam... mikor kinyitottam a szemem és rá néztem egy pillanatra azt hittem visszacsöppentem a múltba és még mindig álmodom, de nem. Ez bizony a valóság. Valóra váltak a legféltettebb álmaim és tudom, ez hatalmas dolog. Érzem hogy itt van a helyem, ez már egy másik ágy, egy másik ház... mindez most már az életem, a valóság. Hálás vagyok, hogy átélhetem ezt a csodát és ilyen jó irányba halad az életem. Jó érzés, hogy mindenem megvan és hogy a lelkem mélyén még mindig az a lány vagyok, aki mindennél jobban vágyott erre. Ez a lány továbbra is hisz, hiszi, hogy az élete tényleg olyan lehet, ahogyan megálmodta.
2016. okt. 17.
már nem álom :D
Van egy kis szoba, a házban, ahol felnőttem, az én régi szobám, ahol az álmaimat szőttem, az álmokat az életről, amit szép lassan el is kezdtem élni. Ebben az álomban sok minden volt. Annyira hittem, hogy egyszer már nem csak a képzeletemben létezhet majd. Annyiféleképpen elképzeltem. Ott voltunk tegnap és feküdtünk azon az ágyon, ahol éveken át úgy hajtottam le a fejem, hogy hittem, ez az élet az enyém lehet egyszer. Így lett. Hittem magamban, hogy képes leszek kimenni a nagyvilágba és megállni a helyem, hittem, hogy lesznek majd emberek, akik felfigyelnek rám és számítanak arra, hogy az én segítségemmel valósítanak meg célokat. Hittem, hogy megkapom a szeretteimtől mindazt a támogatást, ami előremozdít majd. Hittem, hogy hasznosnak és sikeresnek érezhetem majd magam és nem utolsó sorban hittem, hogy egyszer teljes szívemből szerethetek majd valakit, valakit, aki hasonlóképpen érez irántam. Hittem hogy lesz valaki, akinek a szemében minden egyes kérdésemre választ kapok. Csak feküdtem ott, többször is elszundítottam... mikor kinyitottam a szemem és rá néztem egy pillanatra azt hittem visszacsöppentem a múltba és még mindig álmodom, de nem. Ez bizony a valóság. Valóra váltak a legféltettebb álmaim és tudom, ez hatalmas dolog. Érzem hogy itt van a helyem, ez már egy másik ágy, egy másik ház... mindez most már az életem, a valóság. Hálás vagyok, hogy átélhetem ezt a csodát és ilyen jó irányba halad az életem. Jó érzés, hogy mindenem megvan és hogy a lelkem mélyén még mindig az a lány vagyok, aki mindennél jobban vágyott erre. Ez a lány továbbra is hisz, hiszi, hogy az élete tényleg olyan lehet, ahogyan megálmodta.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)