Így a karácsony küszöbén, a mai nap egy igazán édes jelenetnek lehettem a főszereplője. A trolin utaztam éppen hazafelé, a kis lakba... felálltam, hogy átadjam a helyem egy idős néninek és odaálltam az ajtóhoz. Már felszálláskor kiszúrtam egy nagyon aranyos kisfiút, aki szintén engem figyelt, mosolyogtunk is egymásra. A fiú körülbelül 5 éves lehetett, ott volt vele az anyukája, apukája és a testvére is. Szorongatott valamit a kezében és sugdolózott az anyukája fülébe. Az anyuka rám nézett és mondta a fiúnak, hogy "jó, rendben! Add oda neki!". A kisfiú odajött hozzám és átnyújtott egy kulcstartót, egy termékmegjelenítést tartalmazó bevásárlókocsi bilétával. "Ezt neked szeretném adni!"- mondta. Én csak pislogtam, nem értettem miért adja nekem, hát rákérdeztem. "Azért, mert nagyon szép vagy!" válaszolt a kisfiú csillogó szemekkel. Nekem természetesen nagyon jól esett ez a kedves kis mondat (főleg, hogy no makeup napot tartottam aznap), megköszöntem és beszélgettünk még pár megállót, mialatt a testvére is odajött hozzám és a kezembe nyomta amit épp a zsebében talált, egy félbetört cukorbotot. A karácsonyi rohangálás kellős közepén az jutott eszembe, milyen kár érte, hogy az emberek felnőnek. Ezek a gyerekek az ékes példák arra, hogy a legnagyobb öröm, a legnagyobb ajándék amit másoknak adhatunk, egyik boltban sem kapható, hogy legyen az bármi amit adunk okozhatunk vele felejthetetlen pillanatot, és az igazán nagy és fontos dolgok az élmények, amelyekkel meggazdagítjuk a szeretteinket. Az pedig, hogy ez a kisfiú miért látott engem szépnek talán sosem lesz számomra teljesen világos, de pontosan tudom milyen érzéssel keltem fel aznap és ültem ott azon a trolin, hogy mi volt a lelkemben, ami valószínűleg az arcomra is rá volt írva.
Hálás vagyok hogy részese lehettem ennek a pár perces jelenetnek, hogy szembesültem azzal, mennyire fontos észrevenni mi is rejtőzik a felszín alatt.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok ismét mindenkinek
Békés,
Boldog,
Áldott Ünnepet!
