2017. febr. 24.

Aranyosi Ervin: Őrzöm az álmod



Figyelni apró rezdülését
kedvesednek egy éjszakán.
Álmot feledve, – ébredését
várni, – nem kis kaland csupán.
Hűs éjjelen álmát vigyázni,
– midőn a karodban piheg.
Kisimult arcát megcsodálni,
míg tűnő álom lepi meg.
Ahogy a hajnal újra éled,
a fény is lassan vissza tér.
Szíve is együtt dobban véled,
e perc egy élettel felér!

2017. febr. 16.

Diplomaosztó

2017 eddig a nagy események éve, új munkahelyem van, immáron A osztályos táncos és világbajnoki delegált páros vagyunk Tomival, a napokban pedig volt szerencsém abban az élményben részesülni, hogy átvehettem az alapszakos diplomámat. Egy végtelenül egyszerű, rövid tömör dékáni beszéd hangzott el az ünnepélyen, amiről őszintén szólva nem gondoltam volna hogy ennyire megérint. A Dékán úr azt mondta, az életben három dolog szükséges: az ember legyen kezdeményező, kitartó és végrehajtó. Kezdeményező, hogy felismerje azokat a helyzeteket, amikor változtatni, cselekedni kell... Kitartó, hogy elfogadja, nem mindig minden sikerül első nekifutásra és ne veszítse el a hitét abban, amit célul kitűzött... és ami a legfontosabb legyen végrehajtó! Cselekedjen, tegye meg a szükséges lépéseket, ne féljen segítséget kérni és merjen újra és újra mozdulni abba az irányba amerre a vágyott cél van. Szép beszéd volt és biztos vagyok abban, hogy nem csak az én személyemben talált nyitottságra.


Az ünnepély azonban attól volt igazán szép és emlékezetes, hogy a családom is ott lehetett és láthatta a nagy pillanatot :) mert nélkülük biztosan nem tartanék itt, ahol. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy pont ide, közéjük születtem és ezzé az emberré válhattam. A cél természetesen az, hogy továbbra is büszkék lehessenek rám és soha ne felejtsem el, honnan is indult ez a megismételhetetlen kaland. 



"Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid. 
Remélem, te tele leszel jóval. 
Remélem, látsz majd olyanokat, amin ledöbbensz. 
Remélem, érzel olyat, amit addig még sosem éreztél. 
Remélem, találkozol emberekkel, akik másként látják a világot.
 Remélem, olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz.
 De ha mégsem, 
remélem, lesz erőd, hogy újrakezdd."


2017. febr. 5.

Álom

vagy valóság?


Életünkben először vettünk részt Magyar Bajnokságon amatőr latin kűr kategóriában. Régóta szerettük volna ezt megvalósítani, de most jött el az ideje. Kimondhatatlanul jó érzés volt a hosszú hónapokon át tartó készülődést követően parkettre vinni a történetünket, melyben én voltam az álom, a párom pedig az álmodó megtestesítője. Egy másik világ, egy új dimenzió nyílt meg előttünk és teljességgel átadtuk magunkat a pillanatnak, a zenének, a táncnak... az álomnak. Az álmunknak ami ezennel már a valóság. Kishíján megnyertük a Bajnokságot, egy pont különbséggel értük el a második helyet, mellyel delegációt szereztünk a Világbajnokságra. Talán a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha erre sor kerül most mégis itt vagyunk egy ilyen nagy és gyönyörű feladat előtt. Megmutatni mindezt a világnak... mert a világ kíváncsi rá, mert az emberek szeretik a művészetet és keresik a szépséget, a titokzatost, a megfoghatatlant.




 Életem egyik legszebb élménye volt!

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.