Ez lett csaknem 2 hónappal ezelőtt az életterünk, azelőtt ez a kis lakás csak a fáradt esték és sietős reggelek helyszíe volt, hétvégente pedig a lázas készülődésé és a verseny/ oktatás / edzőtáborozás utáni pihegés szemlélője. Nagyon érdekes, mennyire tágas tud lenni ez a pici lakás. Mennyi minden született itt meg az elmúlt időszakban. Eleinte félelmetesnek tartottam, mert az életem tele van pörgéssel, programokkal, napi több 10 kilométert is megteszek sokszor a városban, sok emberrel van kapcsolatom és ha eszembe jut, hogy valamire szükségem van egyszerűen csak beugrom érte, sosincs megállás. Szeretném leszögezni, hogy véletlenül sem tölt el örömmel, ami történt mert rengeteg ember hunyt el, nagymamák, nagypapák, valakinek a szülei, sok sok családban keletkezett betölthetetlen űr. Ez az esemény alapvetően nem hiányzott senkinek ugyanakkor sajnos nagyon is szükségszerű volt, bizonyos értelemben. Valahogy az elejétől kezdve próbáltam azokat a lehetőségeket keresni, hogy miért jó ez most nekem. A válaszok hamar érkeztek. Azért jó, mert végre tudok főzőcskézni a kis konyhában, nyugodtan, élvezetből nem pedig muszájból. Azért jó mert van idő a rég elhalasztott dolgokra mint amilyen a meditáció, vagy a ruhák készítése. Porosodott a lelkem is ahogyan a pár éve kapott alig használt varrógép is. Mindkettő azért van hogy használjam, karban tartsam és alkossak velük. Ezt mostanra biztosan tudom, illetve megerősödtem abban a hitemben hogy bentről kifelé éljek és figyeljek mindig oda a testem és a lelkem jelzéseire is. Mi nem voltunk betegek, a családban sem senki hála az égnek. Az egészség a legnagyobb gazdagság és mi nagyon nagyon gazdagok vagyunk. Ezen a 28 négyzetméteren tanultam meg méginkább motiválni magam, hogy erősebb legyek testileg, érzelmileg és emberileg. Itt körvonalazódott a cél, hogy mit szeretnék a tánccal elérni, mivé szeretnék válni általa és hogyan tenném szebbé mások életét vele. Itt bocsátottam meg és értettem meg olyan emberek viselkedését, akik hátráltatták és lenézték eddigi munkámat, itt engedtem el nagyon sok csalódást korábbról. Olvastam, rengeteget, volt hogy egy oldalt 20-szor mert annyira megérintett, hogy legszivesebben magamra tetováltattam volna. 28 négyzetméteren születtek új koreográfiák, voltak magánórák az edzőnkkel, akit csak az érdekel, hogy jobb és jobb táncosok legyünk. Ez adta a legnagyobb löketet, hogy ebben az időszakban se érezzem magam tétlennek. A munka, amiben egyre jobb vagyok és azon szerencsés emberek közé tartozhatok, akiknek nem csökkent a keresetük, bár ez anyagi kérdés, de nagyban hozzá tud járulni az ember lelki állapotához is, végtére is anyagi világban élünk, ezt sosem szabad elfelejteni. 28 négyzetméteren megtörtént az, ami tágasabb térben talán sokkal több idő alatt ment volna végbe. Egyfajta belső átalakulás, sorrendek megváltozása, a régi elengedése és az igazán fontos dolgok fókuszba kerülése. Az élet folyamatos tanulás és egy nagyon izgalmas utazás, olyannyira, hogy néha elfelejtünk benne megpihenni. Most az egész világ lehetőséget kapott erre és bízom benne, hogy a legtöbben hasonlóan pozitív élményekkel, megismerésekkel gazdagodtatok. Mikor minden újraindul kérlek ne pont onnan folytasd, ahol abbamaradt a rohanás a rejtélyes "valami" után, kérlek úgy folytasd, hogy lesz időd megállni hálát adni azért, ami körülvesz és azért is ami még nem jött el, de már feléd tart.
