Egyszer nem is olyan régen élt egy kislány egy kis faluban és álmokat szőtt a táncról, a ruhákról, a versenyekről, egy világról amit még akkor csak kívülről szemlélt de mindig különös izgalom fogta el, ha találkozott vele. Felnézett mindenkire aki táncos volt és kereste a szabad perceket, hogy táncolhasson akár még zene nélkül is. Aztán az élet úgy rendezte, hogy a kislány elkezdett táncolni és megismerkedett szép lassan azzal a világgal, amibe úgy vágyott.
Az előbb rám mosolygott egy képről az a kislány és én nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy ő bizony most is itt van velem, örül hogy itt lehet és mindent megteszek, hogy büszke lehessen rám!
