... és egyszer csak eljön. Ott találod magad egy padon ülve, már nem gondolkodva, nem küzve, csak szép csendben feladva és elengedve az utolsó utáni szálat is. Ekkor ráébredsz, hogy a változás nem akkor történik amikor készen állsz rá, hanem akkor amikor torkig vagy azzal, hogy hazudj magadnak. Amikor eleged van abból, hogy megalkudtál. Amikor már annyira fáradt vagy a saját belső monológaidtól, hogy belül ordítasz, "Nem csinálom már tovább". Mérhetetlen éhség és mély, nyughatatlan tűz tombol Benned. Ekkor a komfortzónád olyan, mint egy börtön, minden ami eddig kényelmes és ismerős volt idegenné válik és csak annyit kérdezel, "Mikor lesz már vége?" A biztonságot ezentúl már nem itt találod meg és bár még fogalmad sincs hogy hol és milyen formában, de egy percet sem vagy hajlandó tovább várni, befejezed a reménykedést és a saját kezedbe véve az életed, megteszed az első lépést a változás felé.
