Fekete rózsa

Élt egyszer egy földműves a feleségével és két lányával. Egyik nap elment a pékségbe. A virágárus bódéja mellett haladt el, mint mindig. Most is megnézte a kínálatot. Megakadt a tekintete. Egy csodaszép fekete rózsa volt ott amilyet még sohasem látott. Azonnal kiment a fejéből a pékség: megvette a rózsát. Otthon a konyhaasztalra tette egy gyönyörű vázába. Az egész családja álmélkodott: a rózsa szinte megbabonázta őket. Aztán este lefeküdtek aludni. Sűrű, sötét felhők takarták el az eget, süvített a szél. A paraszt felriadt álmából. Különös zajokat hallott. Elhessegetett a fejéből minden rossz gondolatot. Hisz csak a szél rázza az ágakat.Reggel bement a legkisebb lánya szobájába.S a kislánynak át volt vágva a torka. Szép, szomorú temetést rendeztek a lánynak. S a gyász kifejezéseként a földműves egy szál fekete rózsát vett az idős nénitől, a virágos bódéban. Otthon egy fekete abroszra helyezte, az a konyhaasztalra tette.Este lefeküdtek aludni. Szép, csendes este volt. A paraszt éjjel megint furcsa neszeket hallott. Reggel bement a nagyobbik lánya szobájába. A lánynak el volt metszve a torka. Szép, szomorú temetés. A gyászt egy éjfekete rózsa fejezte ki a konyhaasztalon. Mikor a gazda reggel felkelt holtan találta a feleségét maga mellett. Temetés. Este egy fekete rózsát tett a gyász jelképeként az éjjeliszekrényre. És egy kést a párnája alá. Tiszta volt az ég, a telihold fénye besütött az ablakon. A neszekre a paraszt kinyitotta a szemét. Egy kéz nyúlt ki a rózsából. A kézben egy tőr méretű tövis. Az ember nem tétovázott egy mozdulattal levágta a kezet. Velőtrázó sikoly töltötte be a kis szobát. Süket csönd maradt utána. Reggel az ember a pékség felé tartott. A virágos bódé mellett haladt el mint mindig. A virágárusnak hiányzott az egyik keze...

Mert verset is írok... (:

ritka pillanat, de írtam egy verset :D címe még nincs...

,,Aludnék, de ha lehunyom a szemem,
a te arcképed villan fel.
Álmodnék, de félek
hogy nem úgy ér véget,
hogy mindenki boldog,
és minket nem szednek szét a gondok.
Léteznék ha nem lennél ott minden percben ahol én vagyok
ha nem gondolnék folyton rád.
Hogy hol vagy és kit versz éppen át.
De ha egy percre elfelejtelek
ha csak egy pillanatig úgy nevetek
hogy nem te jársz az eszemben
közben szétnézek mi van körülöttem.
Mit látok? ki jön felém?
Te igen te közeledsz...
Utánnad rohannék és elmondanám SZERETLEK.
De ilyenkor magamon egy jót nevetek.
Szánalmas, hogy mit meg nem tennék érted.
S a legrosszabb, hogy ezt nem érdemled meg.
De miért? Miért hazudtál?
Tudod ezzel mekkora örömet okoztál?
Gyere! Mondj még valami szépet!
Hazudj, nem baj ha fáj, éget.
El akarok égni ebben a hazug tűzben
és hamvaimat szórd majd szét a fűben.
Ki fog nőni belőlem egy szál virág
Gyere oda tépj le és adj annak akinek jár.
Akivel épp a játékod játszod,
akinek hazug csókjaidat szánod
De arra kérlek úgy tépj le hogy fájjon
És ez a fájdalom téged is átjárjon.
Akkor majd megtudod mi az az élet...
s talán arra is rájössz, hogy szerettelek téged!

,,Remegő ajakkal idézni a múltat...,,

Tudod mi a bánat?
Várni valakit, ki nem jön többé vissza,
Eljönni onnan, ahol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké.
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket fogadni, mik szemedbe égnek,
Kergetni egy álmot, s azt soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni.
Szavakat őrizni, mik lelkedre hullanak,
Remegő ajakkal idézni a múltat.
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívszorongva várni, nem jön rá felelet.
Hideg búcsúzáskor forró csókot kérni.
Mással látni őt és nem visszanézni.
Kacagni boldogan hazug lemondással,
Hazamenni sírva, könnyes zokogással,
Otthon átsírni hosszú éjszakákat,
S imádkozni, hogy ő sose tudja meg:
Mi is az a bánat.

Legyen köztünk híd (:

,,Ha ez a szerelem az élet, a halál a harc, én leteszem eléd a fegyvert.
Mind a ketten vesztenénk, ilyen háborút még soha senki nem nyert. ,,

,,Úgy szeress, ahogy a vadak,
és én adok neked enni
Úgy szeress, ahogy a vadállatok,
ha egyszer az enyém akarsz lenni!,,

,,Valahogy élek, valamit látok.
Attól félek, fog rajtam az átok.
Adj ha kérek, gyere , ha várok,
Legyen köztünk híd, ne csak az árok!,,

,,Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
A festék, ha megszárad
A kifakult papíron,
Akkor elmegyek innen végleg,
Magammal viszlek téged
Oda, ahol többé soha
Senki el nem érhet.,,

*************************************************************
,,Lehet "A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely"
De bármerre is jársz, arra azért mindig figyelj
Hogy a Hatalom Mindenhol Büdöset Sz*rik, és nem töröl s*gget
De a gyenge csak addig az, amíg le nem győzi az erősebbet,,

Valóra vált álom :)

Pont most, mikor a legkevésbé sem gondoltam volna, mikor úgy ébredtem reggel, hogy ez egy átlagos nap lesz elterveztem mindent és szerepelt a terveim között ez a ,,látogatás,, is de azt álmomban sem gondoltam volna (illetve álmomban IGEN), hogy ez megtörténik, 2 éve kergetem ezt a kicsinyes és mások számára jelentéktelennek tűnő álmot... épp készültem feladni. (: és most látom csak milyen hülye voltam... ezt én? feladni? :D SOHAAA :D
Hogy mi ez az legyen csak az én titkom (: a lényeg h nagyoondenagyoooon örülök a fejemnek, és ilyen már rég vt :) mert most IGAZÁÁN (:

Tudom egyszer már mondtam... de csak megerősíteni tudom:
,,Vigyázz mit álmodsz! A végén még megkapod!,, ;) :P
Merj nagyot álmodni, olyat is amire azt hiszed h soha az életben nem válik valóra... az élet megoldja csak ne félj megtenni azokat a lépéseket amelyeket úgy érzed meg kell tenned, ja és bármi is történik veled, mindenben lásd meg a lehetőséget.

ez tényleg szerelem :(

Nem vagy itt jó helyen nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög, ez tényleg szerelem!

...nem jön ma sem el.?

Egyszer majd tudod, szép lesz újra minden.
Nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben
Igaz lesz minden szó a csókok szívhez érnek
s a madarak a messzi délről lassan hazatérnek
S én várni fogok, mert várni kell arra: aki nem jön el.
Fáradt éjszakában tudod álmatlan a csend,
de hajnalban a derengés új reményt üzen.
Éhes madár a reggel, az emlék megpihen
akit az éjjel vártam nem jön ma sem el.

Egyszer majd már nem várlak, és talán nem is gondolok rád. De addig várlak. Minden nap hátha megérkezel. Hátha átölelsz, megcsókolsz... Hátha élőben is hallhatom: "Ne légy szomorú, Baba!"

esik az eső és nem találsz rám

,,Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze,
A 67-es úton várhatsz rám dideregve,
Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.



Nagy esők jönnek és itt maradok, itt maradok örökre,
A 67-es út mellett, az árokparton ülve
Nyáréjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.

Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok...,,