Mert verset is írok... (:

ritka pillanat, de írtam egy verset :D címe még nincs...

,,Aludnék, de ha lehunyom a szemem,
a te arcképed villan fel.
Álmodnék, de félek
hogy nem úgy ér véget,
hogy mindenki boldog,
és minket nem szednek szét a gondok.
Léteznék ha nem lennél ott minden percben ahol én vagyok
ha nem gondolnék folyton rád.
Hogy hol vagy és kit versz éppen át.
De ha egy percre elfelejtelek
ha csak egy pillanatig úgy nevetek
hogy nem te jársz az eszemben
közben szétnézek mi van körülöttem.
Mit látok? ki jön felém?
Te igen te közeledsz...
Utánnad rohannék és elmondanám SZERETLEK.
De ilyenkor magamon egy jót nevetek.
Szánalmas, hogy mit meg nem tennék érted.
S a legrosszabb, hogy ezt nem érdemled meg.
De miért? Miért hazudtál?
Tudod ezzel mekkora örömet okoztál?
Gyere! Mondj még valami szépet!
Hazudj, nem baj ha fáj, éget.
El akarok égni ebben a hazug tűzben
és hamvaimat szórd majd szét a fűben.
Ki fog nőni belőlem egy szál virág
Gyere oda tépj le és adj annak akinek jár.
Akivel épp a játékod játszod,
akinek hazug csókjaidat szánod
De arra kérlek úgy tépj le hogy fájjon
És ez a fájdalom téged is átjárjon.
Akkor majd megtudod mi az az élet...
s talán arra is rájössz, hogy szerettelek téged!