Remember those walls I built? Well, baby they are tumbling down..
(Emlékszel a falra, amit magam köré emeltem? Hát most lerombolom..)
(Emlékszel a falra, amit magam köré emeltem? Hát most lerombolom..)
Hihetetlen, hogy egy hét leforgása alatt mennyi minden történik és mennyi minden változhat, hogy semmi sincs véletlenül és hogy az élet dolgai között minden értelemben húzódik valami érthetetlen párhuzam. Hogy jön valaki, rám néz, hozzámszól, hozzámér és husss... minden amit eddig gondoltam a szerelemről az most egy teljesen ellentétes irányba fordul át. :D
Annyira olyan, mintha nem is én mondanám ezt és annyira elképzelhetetlen volt hogy fogok valaha ilyet, hogy elbúcsúzunk felszállok a buszra és már hiányzik, meg ahogy néz... wáhááá :D
Mindennek megvan a kockázata, ha valakinek odaadod a pici ♥ecskédet előfordulhat, hogy szép szilánkos állapotban kapod vissza, de előtte kapsz még egykét dolgot, amiért lehet megéri. De mi van, ha tényleg vannak emberek, akik ki tudják egészíteni egymást, akik tényleg jól elvannak, tényleg olvasnak egymás gondolataiban és tényleg megbolondulnak egymásért. Ritka, de miért ne pont mi lehetnénk a kivételek, akik nem dobálóznak a szavakkal és bátrak, mernek egymásért küzdeni... ?
Talán senki sem váltott még ki belőlem ilyesmit, talán az egész eddigi meglátásom csak egy tévedés volt, egy rossz álom, és most jön az amiről mindenki beszélni próbál. Egy biztos, Tőle valahogy minden jobb lett, még több értelmet nyert minden és egy csodás héttel máris gazdagabb lettem, igaz hivatalosan még csak mától. ..de örökké!
Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt hogy megsimogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát. :É
Annyira olyan, mintha nem is én mondanám ezt és annyira elképzelhetetlen volt hogy fogok valaha ilyet, hogy elbúcsúzunk felszállok a buszra és már hiányzik, meg ahogy néz... wáhááá :D
Mindennek megvan a kockázata, ha valakinek odaadod a pici ♥ecskédet előfordulhat, hogy szép szilánkos állapotban kapod vissza, de előtte kapsz még egykét dolgot, amiért lehet megéri. De mi van, ha tényleg vannak emberek, akik ki tudják egészíteni egymást, akik tényleg jól elvannak, tényleg olvasnak egymás gondolataiban és tényleg megbolondulnak egymásért. Ritka, de miért ne pont mi lehetnénk a kivételek, akik nem dobálóznak a szavakkal és bátrak, mernek egymásért küzdeni... ?
Talán senki sem váltott még ki belőlem ilyesmit, talán az egész eddigi meglátásom csak egy tévedés volt, egy rossz álom, és most jön az amiről mindenki beszélni próbál. Egy biztos, Tőle valahogy minden jobb lett, még több értelmet nyert minden és egy csodás héttel máris gazdagabb lettem, igaz hivatalosan még csak mától. ..de örökké!
Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt hogy megsimogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát. :É
A szavakkal még mindig dobálózol. Az örökké az ékes példája ennek...csak jó szándékból jegyeztem meg.
VálaszTörlés"Az idő igaz, s eldönti ami nem az."
VálaszTörlésEbből a megjegyzésből meg ordít a jó szándék, de azért kössz, hogy vetted a fáradtságot meg hogy örülsz velem együtt x);)
grat:) remélem sokááiig:) ♥
VálaszTörlésideje hogy végre boldog legyél!!:)
köszi :)
VálaszTörlés