Halottak napja. Egy ünnep amikor többet gondolunk azokra, akik nincsenek már köztünk. Szomorú, mégis iszonyat szép... Sok hozzátartozómat veszítettem már el így van kire emlékezni, természetesen szebbnél szebb emlékek törnek elő ilyenkor és belegondolok abba is, hogy lenne most, ha ők még velünk lennének. A síremléken lévő név és az évszám a tényeket közli, azt hogy az ember fizikailag eltávozott, nem hallhatjuk már a hangját és többé nem szid vagy dicsér nem bánt meg és nem is vigasztal, de ez nem jelenti azt, hogy további életünkre ne lenne hatással. Azok az emlékképek, mozdulatok, mondatok, ígéretek, amiket életükben ránk bíztak hatalmas támaszt jelentenek, melyből erőt meríthetünk küzdelmeinkhez. Az hogy valaki mióta nincs köztünk nem halványítja el a gyászt, talán csak a ráeszmélés fájdalmát, talán idővel tudomásul vesszük fizikai eltávolodását de emberi ész képtelen felfogni azt, hogy a lénye, a szeretete, a tulajdonságai, a szavai által képviselt hatások milyen módon alakulnak át és próbálják betölteni azt a helyet, amit annak előtte betöltöttek. Nem tudjuk, egy azonban biztos:"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése