Nem akarok új lenni, sem pedig már régi,
Nem akarok elfutni és nem akarok félni.
Nem akarok maradni, így szeretni főleg,
Minden egyes pillanatot el kell vennem tőled.
Maradnék, de ez az érzés rohanásra késztet.
Elbújok, hogy félelmemből ne lehessen részed
Téged kell hogy itt hagyjalak, azzal hogy maradok
Közöny, titok, lemondás közt születnek sorok
Egymásra várva a távolba nézünk
Sebeink helyére mindketten emlékszünk
Evezek feléd és elsodor az ár
A víz csak örvénylik, kikötő nem vár
Ha lenne idő, ha lenne hely
Nem félnék, ezt tudnod kell
Két hajó egy nagy vízen, ezek voltunk együtt
Változó szél kényszerít hogy csendben újrakezdjük
Két hajó egy nagy vízen, ezek voltunk együtt
Változó szél kényszerít hogy csendben újrakezdjük
/saját/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése