2012. szept. 15.

Üdvözlet Chemnitzből


Pár napja érkeztünk meg, nagyon kellemes környezetben élünk, finomak a kaják, jók a szobák és változatosak a programok. Eléggé mozgalmasak a napjaink, a netezés akkor sem biztos hogy beleférne ha lenne netünk :) 12 órát utaztunk míg ideértünk, azóta jártunk a belváros iparmúzeumában és bevásárlóközpontjában , az einsiedleri sörgyárban és a marienbergi élményfürdőben is. Emellett folyamatos intenzív nyelvi órákon veszünk részt német anyanyelvű tanárokkal illetve a kísérőinkkel akik szintén német szakos tanárok. Voltunk már futni és táncoltam is gyakorlásképpen. Nagyon jól érezzük magunkat bár mára kissé elromlott az időjárás. 4 hetet töltünk majd itt, de ebből a három napból ítélve elég gyorsan el fog repülni. 

2012. szept. 2.

Nem számít



Szédítettük egymást akkor.
Szédültünk is rendesen.
Azt mondták ők, nehogy megtedd,
Én, hogy "mégis megteszem!".

Megtettem és kaptam tőle
sok sok vershez ihletet.
És nem baj az hogy ő már csak
az utcáról integet.

Észreveszem, távolodom
felemelem a kezem.
Mosolyogva nézek vissza
"biztos hogy nekem?".

Így lett múlt a jelenből.
Egy pillanat alatt
lepergett előttem 
míg a busz elhaladt.

Elengedem, ne maradjon
nem kell magyarázat.
Most még hidegen hagy
mennyi vihar várhat.

Nem számít még hány vers
születik ha rám néz,
nemsokára úgyis csak
szép emlék lesz az egész.

/saját/

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.