2012. szept. 2.

Nem számít



Szédítettük egymást akkor.
Szédültünk is rendesen.
Azt mondták ők, nehogy megtedd,
Én, hogy "mégis megteszem!".

Megtettem és kaptam tőle
sok sok vershez ihletet.
És nem baj az hogy ő már csak
az utcáról integet.

Észreveszem, távolodom
felemelem a kezem.
Mosolyogva nézek vissza
"biztos hogy nekem?".

Így lett múlt a jelenből.
Egy pillanat alatt
lepergett előttem 
míg a busz elhaladt.

Elengedem, ne maradjon
nem kell magyarázat.
Most még hidegen hagy
mennyi vihar várhat.

Nem számít még hány vers
születik ha rám néz,
nemsokára úgyis csak
szép emlék lesz az egész.

/saját/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.