...megvolt a döntő, ott állsz és várod az eredményt, szorítod a partnered kezét ... a helyezések egyre csak az elsőhöz közelítenek és a neved még mindig nem hangzik el... majd kimondják a második helyezettet, aki nem te vagy. Hogy mi ez az érzés? Az, amiről minden táncos álmodik... a győzelem pillanata. Kimondják a neveteket, hogy megnyertétek a versenyt és felállhattok a dobogó legmagasabb fokára... aranyérem kerül a nyakadba és magasba emelheted a kupát. Kimondhatatlan öröm. Nem létezik ennél jobb érzés.
Én hittem, az első perctől fogva, hogy nekünk ez az érzés jár. Most azt kell hogy mondjam megérte erre várnunk és ezért dolgoznunk. Nem volt mindig könnyű és nyilván a jövő is tartogat még küzdelmeket.A versenyre úgy indultam el, hogy Huszta Laci közelgő születésnapjára gondoltam, felköszönteni sajnos már nem tudom, ezért annyit ígértem a fényképének, hogy "Büszke leszel rám!" A versenyen ő is ott volt velem, a szívemben ahogy mindig is tette és tudom, hogy ez továbbra is így marad. A rengeteg támogatás mellett az ő emléke az, ami erőt ad a mélypontokban a folytatáshoz és most is, hogy még rengetegszer átélhessük ezt a csodát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése