és ennyi!

Egy szó, egy pillanat, 

mosolyogsz, ez a szívedben marad 

és ennyi...

I don't care...

"...i love it"

Ha valamire büszke vagyok...

...akkor azok mi vagyunk.

Egy újabb emlékezetes és meghatározó pont érkezett el a közel 4 éve tartó közös munkánkban. A tegnapi PIK kupa döntőjében táncoltunk utoljára D osztályos táncosként. A rég várt pillanat most elérkezett, hamarosan C-ben indulhatunk. Szerintem nagyon kevés páros mondhatja el magáról azt amit mi...Nem csupán az eredményeinkre gondolok, hiszen azok önmagában semmit nem is jelentenének. Az eredmények mögötti kemény munka során fontos, hogy  olyan társ legyen az ember mellett, akivel jól együtt lehet működni, akire lehet számítani örömben, bánatban, sikerben és kudarcban is. Számomra hatalmas öröm, hogy egy ilyen emberrel dolgozhatok együtt. Nem tudom hány lány kapott hozzám hasonlóan eredményhirdetés közben virágot a partnerétől, de én erre piszok büszke vagyok. Büszke az összes együtt megtett lépésre, mindenre amin átmentünk a parketten és azon túl.
Tudom, hogy a jövő is rengeteg mindent tartogat és hiszem, hogy minden álmunk valóra válhat.
Köszönöm szépen Bence!

Szia Szeged!

Ismét bekerültem a Gábor Dénes Számítástechnikai Emlékverseny országos döntőjébe, tehát tiszteletem tettem Szegeden, ami még mindig egy nagyon elragadó, gyönyörű város. A fotó a verseny reggelén készült, (hatalmas izgalmak közepette) melynek eredménye majd csak május közepén kerül nyilvánosságra... :D













Ismét megnéztük a gyönyörű várost és ismét megálltunk Kecskeméten is :

két nap!?

Csak két nap van egy évben, amikor nem lehet semmit csinálni. 

Az egyiket tegnapnak, a másikat holnapnak hívják. 

Ezért ma van az ideális nap szeretni, fejlődni, cselekedni 

és elsősorban élni.

Free!

Akkor szeretünk valakit, ha megadjuk neki a szabadságot, hogy az legyen, ami szeretne lenni, ott legyen, ahol szeretne lenni! Akkor szeretünk valakit, ha megengedjük neki, hogy szabad akaratából legyen része életünknek...

többször nem ;)

"Egyszer kérdem, egyszer mondom, egyszer véget ér.

Többször nem lesz, az már elmúlt, pedig volt esély..."

you bring me joy *.*

Valami nagyon erős kötelék, valami életre szóló ajándék, valami csoda, amit egész életünkben emlegetünk majd...
Ami azt illeti, már régen észrevettem mennyire megnyugszom az ölelésétől de most mégis valamiért minden eddiginél jobban esett. Nem most láttam először őszinte csillogást a szemében, bátorító mosolyt az arcán, ahogy azt sem most éreztem először, hogy ő az egyetlen igazi társam ezen a világon, mégis most láttam mindezt a legtisztábban. A szavai is ismerősen csengtek, mégis most merítettem belőlük a legtöbb erőt. Talán mert most volt minderre a legnagyobb szükségem. Rá, aki minden egyes alkalommal letörli a könnyeimet és emlékeztet milyen is vagyok valójában. Tudom, hogy ez mekkora kincs, hogy mennyire kell vigyáznom rá. Ő az, aki rámutat, hogy amíg ketten vagyunk mindennel szemben, nem létezik olyan dolog, amiért érdemes sírnom és ha rá gondolok, mosolyognom kell.

valaki Más

...de aztán elmegyek innen végleg, hogy többé ne is láss.

Lopjon könyvet, írja a könnyeivel tele valaki más!

.-.

"Te vagy az egyetlen, aki pont ilyen."