Ne értse senki,
neked sem szabad.
Csak hallgasd
és felejtsd el
amit mondtam.
Csak azért mert
mindig és még azóta is
ugyanazt gondolom,
hogy az egyetlen,
akinek fontos voltál
nem tudja mit mondjon.
Mert eláll a szava
és nem érti miért,
de sírni tudna attól,
ahogy örül neked.
Már tudja hogy többé
sosem lesz az,
ami lehetett volna,
ha észreveszed.
Még új ez a sor,
de régi az érzés,
a rozsda megette
és belepte a hó.
Ő álmodni merne
és megosztani veled
azt, amit már
csak felidézni jó.
/saját vers/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése