Rezdülni kész és csak arra vár,
hogy ülj le mellé mikor senki.
szólj és nevess, hogyha már
az életét készül rád feltenni.
Látomásnak gondolt téged
régi képek kockái közt.
Úgy érzi nem érhet véget,
jobb ha most közelebb jössz.
Mellette az élet békés.
Ő az ki más sosem lehet,
mert erősebb ez mint az az érzés,
amit szerelemnek hívnak az emberek.
Csak nekem szól az a mosoly.
Hálás azért, hogy létezem.
És máris frappáns választ mormol,
pedig én nem is kérdezem.
/saját vers/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése