Egy kis szerda esti lazulás a Romkertben a három legdögösebb germános csajszival :D
2014. máj. 29.
2014. máj. 28.
Naivitás 2.0
A történet fiktív, nem velem történt, nem nekem fáj... vagy mégis. Kit érdekel? Mégis roppant érdekes milyen naiv is tud lenni az ember. Hogy lehet dolgokat hihetetlenül magas szinten félreértelmezni és idióta kifogásoknak hinni? Úgy, ahogy teszi ezt minden ember nap mint nap szinte kivétel nélkül. Vagy van a másik oldal, aki nem teszi, aki játszik, szórakozik meg ami ráfér az arcára. Tökéletes látvány, majdnem mint az igazi, sokan irigylik és csorgatják a nyálukat utána majd szépen belekeverednek és elhiszik, ők itt bizony különleges szerepet kaptak. Meggyőződésük egy olyan valóság, ami sosem létezett. Holt biztosak abban, hogy ők mások, különlegesek, értékesek mindaddig amíg ki nem nyitják a szemüket és látják, hogy igazából csak cseppek a tengerben. Extrém idióták, akik még a tudat ellenére is újra és újra képesek elhitetni magukkal, hogy ők utánozhatatlanok és nélkülük más lenne úgyhogy nekik nem is számít semmi. Rájuk úgysem húzható a sablon. Pedig dehogynem.
Szerintem ez a világon a legrosszabb érzés. Hosszú időn keresztül hinni valakiben, kitartani és kiállni mellette aztán szembesülni azzal hogy ez fordítva mennyire nem így nyilvánul meg. Megfogadni hogy soha többé nem sétálsz bele abba a rakás szarba amibe már annyiszor beleléptél, ennek ellenére mégis azon kapni magad hogy valami már megint rohadtul büdös.
2014. máj. 25.
Weekly ...
Mozgalmas egy hét van mögöttem és bár rég írtam konkrétan mi történik velem így megpróbálom körvonalazni :)
-két napon belül körülbelül 14 órát ültem könyvtárban alapvizsga feladatokat nyálazva
-körülbelül 3 éjszakát töltöttem agyalással, hogy mi lesz az alapvizsgán, hogy nem hibázhatok, meg kell hogy csináljam
-eljött a vizsga és én remegő seggel ültem be a terembe de az első rész megoldása után elszállt az izgalom
a szóbeli részre kicsit visszatért még a para de nagy lendületet adott az írásbeli eredményem, ami szerint stabilan megfeleltem az első részben (ez volt az első szóbelim a germanisztikán)
-letudtam a szóbelit is és ott helyben kiértékelték én pedig olyan boldogan és felszabadultan távoztam a campusról, ahogy csak lehet
-pár napot maradtam még Pesten Gáborral eltöltöttünk egy laza kis délutánt a Margit szigeten és naplementét néztünk egy tízemeletes ház tetejéről ami hamarosan kis időre a közös otthonunk lesz
-pénteken hazautaztam vidékre, ahová mindig olyan jó érzés megérkezni, pláne ha még a kis unokaöcsim is itt vár engem
-szombaton elindultunk a 15. C osztályos versenyünkre abban a reményben, hogy ez lesz az utolsó, hogy ezt követően már osztályt léphetünk. Így lett, a versenyen aranyérmet szereztünk és így jutottunk fel B osztályba, ami egy rég dédelgetett álom volt.
Jöhet a többi vizsga, a szabad koreográfiák és az új utak. Ezen a héten ismét beigazolódott, hogy semmiért sem érdemes aggódni, hogy bár baromi közhelyesen hangzik, de mindig hinni kell magunkban és akkor tényleg bármi sikerülhet. Nem is beszélve arról, hogy mindig vannak mellettem olyan emberek akik néha sokszor jobban hisznek bennem mint én saját magamban és segíteni, támogatni akarnak. Visszanézve a régebbi aggodalmaimra azt látom, hogy bármilyen jellegűek is voltak végül mindig megoldódtak és mindig minden a lehető legjobban alakult. Tudom azt, hogy ezek után is mindig ott leszek és azzal ahol és akivel lennem kell, hogy bár lehetnék máshol és talán lehetne még ennél is jobb de én már nem akarok máshol lenni mert ez az én helyem a világban, ez az én utam, amit minden egyes görönggyel együtt szeretek.
-két napon belül körülbelül 14 órát ültem könyvtárban alapvizsga feladatokat nyálazva
-körülbelül 3 éjszakát töltöttem agyalással, hogy mi lesz az alapvizsgán, hogy nem hibázhatok, meg kell hogy csináljam
-eljött a vizsga és én remegő seggel ültem be a terembe de az első rész megoldása után elszállt az izgalom
a szóbeli részre kicsit visszatért még a para de nagy lendületet adott az írásbeli eredményem, ami szerint stabilan megfeleltem az első részben (ez volt az első szóbelim a germanisztikán)
-letudtam a szóbelit is és ott helyben kiértékelték én pedig olyan boldogan és felszabadultan távoztam a campusról, ahogy csak lehet
-pár napot maradtam még Pesten Gáborral eltöltöttünk egy laza kis délutánt a Margit szigeten és naplementét néztünk egy tízemeletes ház tetejéről ami hamarosan kis időre a közös otthonunk lesz
-pénteken hazautaztam vidékre, ahová mindig olyan jó érzés megérkezni, pláne ha még a kis unokaöcsim is itt vár engem
-szombaton elindultunk a 15. C osztályos versenyünkre abban a reményben, hogy ez lesz az utolsó, hogy ezt követően már osztályt léphetünk. Így lett, a versenyen aranyérmet szereztünk és így jutottunk fel B osztályba, ami egy rég dédelgetett álom volt.
Jöhet a többi vizsga, a szabad koreográfiák és az új utak. Ezen a héten ismét beigazolódott, hogy semmiért sem érdemes aggódni, hogy bár baromi közhelyesen hangzik, de mindig hinni kell magunkban és akkor tényleg bármi sikerülhet. Nem is beszélve arról, hogy mindig vannak mellettem olyan emberek akik néha sokszor jobban hisznek bennem mint én saját magamban és segíteni, támogatni akarnak. Visszanézve a régebbi aggodalmaimra azt látom, hogy bármilyen jellegűek is voltak végül mindig megoldódtak és mindig minden a lehető legjobban alakult. Tudom azt, hogy ezek után is mindig ott leszek és azzal ahol és akivel lennem kell, hogy bár lehetnék máshol és talán lehetne még ennél is jobb de én már nem akarok máshol lenni mert ez az én helyem a világban, ez az én utam, amit minden egyes görönggyel együtt szeretek.
2014. máj. 10.
No matter!
No matter what they tell us,
No matter what they do,
No matter what they teach us,
What we believe is true.
No matter what they call us,
However they attack,
No matter where they take us,
We'll find our own way back.
2014. máj. 9.
Strong! ;)
Aki merész lépést tesz és legyőzi a félelmét, nemcsak mások tiszteletét vívja ki, hanem elkezd hinni önmagában is. Ráébred bátorsága erejére, hogy milyen eddig ismeretlen helyekre vezeti el az, ha nem fél. Megismer egy másik világot, amiben erős! És ha az ember bízik önmagában, érhetik ugyan kudarcok, de egy kudarc sem lesz többé elég ahhoz, hogy megállítsa.
2014. máj. 8.
About me- ahogy egy edző lát
Mert fontos az, hogy a külvilág hogyan lát minket és mit tükröz vissza. Egy nagyon kedves edzőm ajánlóleveléből való a részlet. Helyenként már már túlságosan pozitív dolgokat ír, de összességében találó a jellemzés, remélem idővel tényleg méltó leszek ezekre a szavakra. :) Köszönöm!
(...) Fokozatosan építkezik, türelmes, okosan használja és tudatosan fejleszti képességeit. Környezete irányában megértő és befogadó, harmonikus személyiség. Szakmai munkájában hosszú távú célokat állít és e célok érdekében jelentős erőket képes megmozgatni. Gyűjti az előrehaladásához szükséges információkat, fejlődéséhez érthető koncepciós látásmóddal rendelkezik. Jól kommunikál, jól kezeli az életében felmerülő kölcsönhatásokat. Elkötelezett a fejlődése iránt, cselekedeteiben alázatos, de nem befolyásolható. Megvan benne az az önbizalom és előadói készség, amivel a legjobb versenyzők közé emelkedhet. Kezdeményező és teljesítmény-motivált, a kikerülhetetlen kudarcok nem tántorítják el vezérmotívumától. Attól, hogy ő minden nappal jobbá akar válni emberként és táncosként egyaránt.
(...) Fokozatosan építkezik, türelmes, okosan használja és tudatosan fejleszti képességeit. Környezete irányában megértő és befogadó, harmonikus személyiség. Szakmai munkájában hosszú távú célokat állít és e célok érdekében jelentős erőket képes megmozgatni. Gyűjti az előrehaladásához szükséges információkat, fejlődéséhez érthető koncepciós látásmóddal rendelkezik. Jól kommunikál, jól kezeli az életében felmerülő kölcsönhatásokat. Elkötelezett a fejlődése iránt, cselekedeteiben alázatos, de nem befolyásolható. Megvan benne az az önbizalom és előadói készség, amivel a legjobb versenyzők közé emelkedhet. Kezdeményező és teljesítmény-motivált, a kikerülhetetlen kudarcok nem tántorítják el vezérmotívumától. Attól, hogy ő minden nappal jobbá akar válni emberként és táncosként egyaránt.
2014. máj. 5.
We are the champions

Az elmúlt hetek amellett, hogy teljes gőzzel koncentrálunk a tanulmányainkra (egyetem-érettségi) kemény felkészüléssel teltek. Szinte minden hétvégén versenyen vagyunk, hogy minél több tapasztalatot gyűjtsünk és minél szélesebb körű mezőnyökben mérettessük meg magunkat. Az elmúlt időszak döntős helyezéseit követően a vasárnapi Hatvan Kupán minket ítéltek a legjobbnak a pontozók. Minden táncban nekünk jutott az 1-es, ami külön öröm volt. :) Nincs megállás, robogunk a B osztály felé. Sokadik olyan verseny volt ahol népes szurkolótábor kiabálta a rajtszámunkat, szurkolt nekünk, ez mindig nagyon jól esik és hálásak vagyunk mindenkinek, aki segíti a munkánkat és valamilyen formában küldi felénk az energiát!
Boldog vagyok, hogy ezen a csodás műfajon keresztül tanulhattam meg, hogy a kitartó munka és az önmagunkba vetett hit mindig meghozza az eredményét.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
*.*
"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.
Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.



.jpg&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*)

