Jobb, ha megtanuljuk a jeleket helyesen értelmezni, nem összekeverni a vágyainkkal és a reményeinkkel. El kell fogadni, hogy vannak emberek körülöttünk, akikkel dolgunk van/ akiknek dolguk van velünk... egy óráig, napig, évig, vagy még annál is tovább. Örülni kell nekik és a megfelelő pillanatban elválni tőlük. Akkor, mikor már nem érezzük, hogy bármit is hozzátehetnénk az életükhöz, mert már nincs olyan, amit nem adtunk oda.
El kell fogadni, hogy mi sem vagyunk kivételek, mellettünk is elmennek majd azok, akik egykor talán a világot jelentették. Az érzések nem csalnak... ha azt érezzük valaki szeret az úgy is van és bizony az ellenkezője is így van... Felesleges álltatni az embernek magát azzal, hogy addig csűri csavarja az okokat, miérteket amíg ki nem kerekedik belőle az általa megálmodott és óhajtott valóság... Egy illúzió, ami sosem létezett.
A szemednek higgy! Ha azt látod, hogy valaki felszínes másokkal, hogy csak az érdekli hogyan néznek ki mások, vagy épp ő maga, akkor Te sem leszel kivétel a felszínesség alól. Ha azt látod hogy valaki hízeleg és megkapja ami kell neki, hirtelen megváltozik a hangneme, annak is megvan az oka... Minden jel egyértelmű csak az emberek vakok, naivak, gyávák, buták... beleértve engem is.
Nagy lecke volt, de én megtanultam a különbséget ember és ember között...
Örülök, hogy nem voltunk sosem gazdagok és nem kaptam meg minden szart amit csak árultak a boltban. Örülök annak, hogy a szüleim igazi értékkel ajándékoztak meg és nem a pénzt tömködték a zsebembe. Örülök, hogy most is értékes emberek vannak körülöttem és olyan dolgok teszik gazdagabbá az életemet amik nem mérhetők pénzben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése