Mit ér egy hang?

"Mit ér egy hang mondd hangszer nélkül árván?
Mit ér egy hang, mit nem kap fel a szél?"

Avagy mit ér egyetlen ember, aki tegyük fel tehetséges, szépen énekel, de senki sem hallja meg különleges hangját? Mit ér egy napfelkelte, ami szikrázóan gyönyörű, de senki sem áll meg egy pillanatra hogy gyönyörködjön benne? Mit ér a legszebb ékszer, ha csak egy vitrinben porosodik és mit érnek a legtisztább érzelmeink, ha nem vagyunk képesek megosztani egymással? Mit érnek az emlékek, ha nincs kivel felidézni és nevetni, vagy sírni rajtuk és mit érnek az álmok, ha nincs kire alapozni?  Hang és hangszer, mozdulat és táncos, érzés és lélek, ember és ember... egymástól függő, együtt létező és egymást kiegészítő teremtmények, egyediek mégis hasonlók. Nem létezhetnek egymás nélkül.

Most kell...

Hagyjon el, hagyjon így

Ne büntessen, hogy higgyem,

Tegye most, ha gondol rám,

De holnap már ne segítsen.

Hagyjon el, hagyjon így

Ne álltasson, hogy szeret.

A kezem rég nem fogja már.

Panaszkodnom nincs kinek.

Most kell árts, 

Vagy most kell érts.

Most kell gyűlölj, 

Vagy most kell félts.

Törődj velem itt és most,

Hogy el ne késs!

Sziluett

különös álom volt

önzés odaadás

semmitmondó képek

hanyatló lázadás

elhamvadt szenvedély

meg nem értett jelek

ugyanolyan érzés

egyedül, mint veled

félreértett mosoly

elpazarolt álmok

tornyosuló illúziók

képzelet hullámok

drága, értéktelen

ostoba kacatok

megadás, felejtés

halkuló morajok

/saját vers/

Az út

Csak egy szikra kell hozzá.

Valami, ami álomként indul.

A szenvedély.

Az út.

Elég meglátnod a szikráját, valami nagyszerű dolognak.

Valaminek, amitől még jobb akarsz lenni.

Csak csináld.
Adj neki egy okot.
Adj neki egy okot, hogy miért érdemled meg.
A nagyságot nem osztogatják. Azt kiérdemlik.
Semmi nem jön könnyen, amit érdemes megünnepelni.

Úgy gondolod falba ütköztél?

Fuss neki újból, és döntsd le a falat!

Korlátok? Ne foglalkozz velük.

Törj át rajtuk! A gyakorlást nem lehet félvállról venni.

Mindenki szeret játszani.

A győztesek gyakorolni szeretnek.

A kemény munkáról álmodnak.

A kiválóság választás kérdése. Egy döntés kell hozzá.

Az erőfeszítést nehéz lemérni A hozzáállásodat nehéz lemérni.

De ezeket te irányítod. Ezekkel rendelkezel.

Minden egyes nap.

Tudod, az eredmények a tetteken múlnak.

Tudod hogy lehetsz 1%-kal jobb ma?

Ezt meg tudod csinálni holnap is?

Kudarc? Igen, az a játék része.

Az élet része.

Elfogadjuk. Köszöntjük.

A kudarc csupán egy lehetőség, hogy jobbá válj.

Nehézségek? Győzd le őket.

Minden játékos. Minden csapat megtapasztalja ezt.

A végső győzelem azé, aki képes felülemelkedni rajta.

Használd ki ezt a pillanatot. Ezt az esélyt,

hogy versenyezz a játszma ellen.

Hogy keményen dolgozz nap, mint nap.

Hogy megmutasd, nem vagy normális.

Hajlandó vagy nap, mint nap rendszeres erőfeszítést tenni.

Ez a hozzáállás, ami a nagysághoz vezet.

Itt az idő, hogy nyomot hagyj magad után. 

Magunk után.

happy!

Boldog vagyok. Mint amikor érzed, hogy minden rendben van benned, bár tudod, talán ez csak most van így. De nem érdekel a holnap, sem a tegnap, sem a sebek. 

Csak a most, mert az nagyszerű.

Tükör

Azt mondják a világ egy tükör. Nevetsz és visszamosolyog. Hogy a pozitív gondolkodás és hozzáállás pozitív rezgéseket eredmények amik pedig pozitív dolgokat hoznak az életbe. Azt hiszem tényleg alá kell hogy támasszam mindezt. Egyszerűen leírhatatlan, hogy mennyi kedves és szép dolgot kapok mostanában a környezetemtől, mennyi figyelmességet és odaadást, szeretetet. Nem csak a páromtól vagy a szüleimtől, hanem kb minden embertől akivel érintkezem. Miért lehetséges ez? Rájöttem hogy ez nem csak rajtuk múlik ha én nem vagyok elég nyitott és empatikus sosem fogok ilyesmit tapasztalni, de szerencsére gy gondolom az vagyok. Igyekszem mindig tenni valami jót másokkal, megkönnyíteni az életüket valahogyan és nagyon sok helyzet van amikor ők teszik velem ugyanezt. Elég egy apró figyelmesség egy váratlan pillanatban. Sokszor van úgy hogy annyira váratlan a pillanat hogy épp bosszankodom valamin és hagyom hogy elborítson a düh, de ilyenkor mindig jön valami kis apróság. Egy nevető kisgyerek, egy bátorító ölelés, egy nekem szánt vacsi... valami, ami tudom, hogy nekem szól. Valami ami midig emlékeztet arra, hogy mások gondolnak rám, számolnak a létezésemmel és fontos nekik az hogy mellettük vagyok. Ilyenkor tudom, hogy nem hiába élek, nem hiába itt és most. Nem véletlenül Velük, Velük akikért nem győzök elég hálát adni az életnek!