Bíztató

Bíztatlak: Örülj!

Örülj a világnak,

Örülj a kinyíló virágnak,

Örülj a rikkantó madárnak!

A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.

Örülj a hasadó hajnalnak,

Éjben az égen ragyogó csillagnak!

A szép napra ébredő reggelnek,

A neked köszönő embernek,

S minden ártatlan gyermeknek.

Örülj a feléd küldött mosolynak,

A hozzád szóló szavaknak!

Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,

Ha valahol éppen tereád várnak!

Örülj, ha megfogják a kezedet,

Tanítsd meg örülni gyermeked!

Örülj és te is tárd ki szívedet!

Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.

Örülj az ősznek, a tavasznak,

A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!

Nyáron a rekkenő melegnek,

Télen a hóval borított hegyeknek.

Örülj, ha jön egy zivatar,

Ha örülsz, akkor nem zavar.

Örülj a megkonduló harangnak,

A felröppenő sok - sok galambnak!

A felhangzó zenének!

Örülj minden csendes estének!

Örülj a farkát csóváló kutyának,

Örülj az egész világnak!

Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,

Örülj, ha valakivel törődhetsz!

Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!

Örömöt adj minden kicsi örömért!

Az öröm az egy jó dolog,

akik örülni tudnak, azok boldogok.

Te is az lehetsz, ha akarod.

Aranyosi Ervin: A boldogulás titkai

Engedd, hogy a hála szívedbe költözzön,

a remény vizével virágot öntözzön.

Ha kinyílt szívedben a remény virága,

rád talál az öröm ezerszirmú ága.

Köszönd meg Uradnak, hogy figyeli lépted!

Légy mindenért hálás, ne csábítson érdek!

Mindened, amid van, úgyis téged szolgál,

mintha életeddel neki válaszolnál.

Szeresd önmagadat, értéked hibáid,

mert ez téged tanít, s előnyödre válik!

Erősítsd meg lelked dicsérő szavakkal,

erősebb a lélek, kit a lét magasztal.

Érezd fontosságod, különlegességed,

fejleszd benned nyugvó összes képességed!

Hidd, hogy túljutsz minden nehéz akadályon,

mert azt, azért kapod, hogy javadra váljon.

Elképzeléseid engedd tetté válni,

sosem elegendő a csodára várni!

Képzeld el az álmod, indulj el feléje,

engedd a lelkednek, láthassa, megélje!

Engedd a tudásod így kibontakozni,

ne lassíts, ne fékezz, ne kezdj el habozni!

Engedd csónakodat siklani az árral,

ragyogjon rád Napod tündöklő sugárral!

Képzeld el és tudd meg, mire is vagy képes!

Csak amit elkezdtél, azt viheted véghez!

Ne nézz hátrafelé, sose fordulj vissza,

lelked a lét vizét forrásából issza!

Ne hagyd, hogy irigység mérgezze a lelked,

mert az nem engedi, hogy célod megleljed,

zavarja rezgésed, az utad nem látod,

vakító szembe fény, az irigység átok!

Ne táplálj haragot, az csak neked árthat,

bocsásd meg bűneit az egész világnak!

Önmagad hibáit ugyanúgy bocsásd meg,

és tanulj belőlük, azért vannak, lásd meg!

A harag nem enged boldogságra lelni,

nem kell kihívásra, dühösen felelni,

mert a harag miatt forrásod kiszárad,

s elzárja az utat, hol az öröm árad.

Soha ne vedd el azt, ami a másé,

a balul szerzett kincs az elmúlásé,

később te szenvedsz el ilyen veszteséget,

így próbál a sorsod tanítani téged!

Add meg mindenkinek minden tartozásod,

sose maradj adós, ezzel sírod ásod.

Legyen inkább boldog, aki visszakapja,

ez lesz lelki békéd, s jóléted alapja.

Ne tégy soha rosszat, ne bánts senkit soha,

más se érezze úgy, hogy a sors mostoha.

Minden élőlényre tekints szeretettel,

tiszteld világodat, legyél igaz ember!

Azt add a világnak, amit te szeretnél,

amit másoktól vársz, s amit te is tennél.

Tudd, hogy gonosz nincsen, csak nagyon tudatlan,

tanítsd hát a lelkük, minden pillanatban.

Ébredj hát mosollyal minden áldott reggel,

segítsd világodat angyalseregeddel!

Fedezd fel a szépet, a jót a világban,

ettől élhetsz mindig örök boldogságban.

Ha elégedett vagy, gazdaggá is váltál,

s jóvá, ha az élet jobb felére álltál.

Segíts önzetlenül, add, mit csak te adhatsz,

s meglátod, hogy boldog ily módon maradhatsz.

Édeskés kesernyés, mézédes felejtés

Ahogy telik az idő és megismerünk egyre több embert, ahogy egyre több mindenkit engedünk magunkhoz közel, ahogy egyre több veszteség ér minket úgy szembesülünk a ténnyel, hogy az ami ma fontos és úgy tűnik örökké tart, pár év múlva már csak egy szép emléket jelent amin sírunk, vagy nevetünk...
Örökös változásról szól az élet és örökös felejtésről, mert a régi dolgok helyébe szépen lassan újak lépnek és azok beisszák magukat a mindennapokba, észre sem vesszük de hirtelen azon kapjuk magunkat hogy elfelejtettünk valakit aki nemrég még a mindenünk volt. A telefon után nyúlunk de a következő másodpercben rájövünk, hogy nincs mit mondanunk. Nem jó dolog ez és nem is rossz, egyszerűen csak természetes... a dolgok nem maradhatnak egy életen át ugyanolyanok, pont ettől értékes minden perc amit azokkal tölthetünk, akik itt és most fontosak nekünk.