2015. nov. 9.

Édeskés kesernyés, mézédes felejtés

Ahogy telik az idő és megismerünk egyre több embert, ahogy egyre több mindenkit engedünk magunkhoz közel, ahogy egyre több veszteség ér minket úgy szembesülünk a ténnyel, hogy az ami ma fontos és úgy tűnik örökké tart, pár év múlva már csak egy szép emléket jelent amin sírunk, vagy nevetünk...
Örökös változásról szól az élet és örökös felejtésről, mert a régi dolgok helyébe szépen lassan újak lépnek és azok beisszák magukat a mindennapokba, észre sem vesszük de hirtelen azon kapjuk magunkat hogy elfelejtettünk valakit aki nemrég még a mindenünk volt. A telefon után nyúlunk de a következő másodpercben rájövünk, hogy nincs mit mondanunk. Nem jó dolog ez és nem is rossz, egyszerűen csak természetes... a dolgok nem maradhatnak egy életen át ugyanolyanok, pont ettől értékes minden perc amit azokkal tölthetünk, akik itt és most fontosak nekünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.