Köszönöm nektek hogy idáig hoztatok
fájdalmas, fájó múltbéli kacatok!
Köszönöm nektek hogy sosem kellettem
hogy szó nélkül mentetek sokszor el mellettem!
Köszönöm a csendet az érzések hiányát
a szánalmas látvány rothadó virágát,
köszönöm nektek, hogy sosem kellhettem
hogy végre valaki nem megy el mellettem!
Az éjjel most is álmatlan, de nem attól mint régen...
nem alszom a boldogságtól és már nem kell félnem,
mostanában nem is eszem, máshol járok agyban,
az ágyadat úgy találod, ahogy reggel hagytam.
Köszönöm az álmaimnak, hogy nem váltak valóra,
Mert most végre itt az idő, most jött el az óra.
Minden amit eddig hittem, kiderült hogy igaz.
Létezik a könnycseppeket felszárító vigasz.
Létezik a simogató, ölelő két karod
létezik az erős érzés, miben hinni akarok
létezik a kemény munka, a jutalom a végén
létezik a nyugalom és az örök élmény
létezik a haragom, a szerelmem irántad
létezik a mindenség, ahogy csak kívántad
létezik a köztünk megbúvó szenvedély
de leginkább
létezel
Te
és
létezem
én.
/saját vers/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése