Hadd mosolyogjak...

Hadd mosolyogjak én

Azon is, ami fáj

Azon is, ami e

Világban vaksötét,

Fáklyavivő legyek,

Míg tart e furcsa lét.

Legyek összeszedett,

Szelíden is kemény,

S hogy ne ítéltessem,

Mégse ítéljek én,

Nevessek a világ

Játékai felett,

De ez a nevetés

Legyen egy ölelés,

Amellyel mindenkit

Magamhoz ölelek.

néha

Néha nem tud az ember írni, nincs idő, nincs miről... néha nem jönnek olyan egyszerűen a szavak. Néha jobb csak csendben megélni minden élményt, ami ér. Jót is rosszat is. Jobb elszámolni tízig. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen sokszor értékesebb a csend, mint a szavak. Néha az ember csak erre a csendre vágyik. Hogy legyen, ne legyenek hangok mindenfelől, amik ide oda cibálnak. Ne mondja meg senki, mi legyen... csak legyen csend, hogy feltörhessen a valóság. Elnyomva élnek az érzések, még a legnyilvánvalóbbak is. Túl sok az impulzus, a zaj, ami nem fontos mégis halljuk. Rohanunk, de hová... Beszélünk, de miről...?

A baj mégsem velünk van, mi csak visszatükrözünk valamit

A világ bennünk még nem kiforrott, éhesek vagyunk és eléggé fáradtak.

Néha csak egy kis csönd a válasz.

egy ilyen őszi délután...

Mikor a hervadás varázsa

megreszket minden őszi fán,

gyere velem a hervadásba

egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján

kegyetlen őszi szél nevet,

egy itt felejtett nyár-mosollyal

szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom

varázsintésre visszatér,

s a vére-vesztett őszi tájon

csak délibáb-varázs a vér!

Hirdessük,hogy még kék az égbolt,

ne lásson senki felleget,

hazudjuk azt, hogy ami rég volt,

valamikor még itt lehet!

Ha mi már nem tudunk remélni,

hadd tudjon hinni benne más;

hogy ezután is lehet élni,

hogy tréfa csak az elmúlás!

A nyári álmok szemfedője

övezze át a lelkedet,

amíg a tölgyek temetője

hulló levéllel eltemet!

Wass Albert: Őszi hangulat