Néha nem tud az ember írni, nincs idő, nincs miről... néha nem jönnek olyan egyszerűen a szavak. Néha jobb csak csendben megélni minden élményt, ami ér. Jót is rosszat is. Jobb elszámolni tízig. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen sokszor értékesebb a csend, mint a szavak. Néha az ember csak erre a csendre vágyik. Hogy legyen, ne legyenek hangok mindenfelől, amik ide oda cibálnak. Ne mondja meg senki, mi legyen... csak legyen csend, hogy feltörhessen a valóság. Elnyomva élnek az érzések, még a legnyilvánvalóbbak is. Túl sok az impulzus, a zaj, ami nem fontos mégis halljuk. Rohanunk, de hová... Beszélünk, de miről...?
A baj mégsem velünk van, mi csak visszatükrözünk valamit
A világ bennünk még nem kiforrott, éhesek vagyunk és eléggé fáradtak.
Néha csak egy kis csönd a válasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése