2018. febr. 6.

Eldobható

Egy eldobható, beteg világban élünk és ezt mi tápláljuk. Elszomorító, amit látok és tapasztalok magam körül. Nincs ez így jól. Én rendben leszek... nem magamat sajnálom, hanem a többieket, akik ezerszer durvább dózist kapnak. Kérlek, próbáljatok meg tisztán látni és EMBERNEK maradni ebben a szenny világban! ♥ 



Te sosem vagy hibás, mindig mosod kezed...
Nem becsülöd meg hogy ott van és szeret.

Elfutni könnyű és mindig is lesz hová
jó sokat piálni, fenn maradni soká.

Ezt már kidobhatjuk, majd veszünk másikat
Bárhol lehet találni százszor szebb holmikat.

Szétszórni amid van, nem nézni mit vesztesz,
Jobbra húz majd biztos, sok "nő" kinek kellesz.

Pótolható minden, és úgy tűnik mindenki
Az életet instant le tudod tölteni.

Egy applikációban majd biztos megtalálod,
De ha mégsem hát büszke lesz rád pár "barátod".

 A telefon okos, te megbutulsz a tévén
Fel ne nézz mert jajj, még kiderül a végén:

Ha kicsit is boldog vagy, irigy kutyák lesik
Elég hülye vagy, amikor enni adsz nekik.

Nem a világ hibás, hogy ide oda rángat
Hanem az, ki enni ad az éhes hiénáknak.

/saját vers/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.