Az igazi táncban...

"Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc. Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést. Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább. Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak."

(Müller Péter)

A csoda velünk is megtörtént. A táncunk igaz, az érzéseink erősebbek mint hittük sőt, mi magunk vagyunk az erő. Közös a dal, mindketten halljuk, még a leghangosabb nagyvilági zajban is. Mostanra szabadok lettünk együtt és érezzük a közös lüktetést azokban a percekben is, mikor fizikailag távol vagyunk egymástól. Hatalmas ajándékot kaptunk, új esélyt erre a közös áramlásra, újult erőt és még erősebb hitet az álmaink megvalósulásában és magában az Életben. 

Én Hiszem

A valódi bátorság belülről fakad, belőlünk, abból, hogy mit vagyunk képesek megtenni mindazért, amit megálmodtunk. A bátorság nem jelenti azt, hogy nincsenek többé félelmeink, hanem azt, hogy úgy döntünk, felülemelkedünk rajtuk és arra fókuszálunk, ami gazán számít, arra, hogy mi minden megtörténhet és mennyi csoda vár még ránk. A bátorság az, hogy el merjük engedni, ami eddig meggátolta azt, hogy kiteljesedjünk.

Újra itt vagyunk, együtt, mert egyikünk sem hiszi el, hogy ez ennyi volt és pont így kellett "véget érnie". Újra itt vagyunk, csak most sokkal erősebben érezzük, mi is az ami összeköt. Az élet tele van kihívásokkal és a világ nem nézi jó szemmel, ha az álmodat éled, mert ezt a legtöbben nem merik. Volt szerencsém megtapsztalni hatalmas irigységet, ami, mint tudjuk nincsen ingyen, hanem keményen meg kell dolgozni érte. Volt szerencsém rájönni, hogy a világon semmit de legfőképp senkit sem lehet elvenni tőlem, nem veszíthetek el olyas valakit, vagy olyan dolgot, ami a részem. Elképesztően hálás vagyok az életnek, hogy pont ezeket a köveket dobálta rám, amikből most tovább építhetem a várat, ami nem más mint maga az életem. A világon a legnagyobb közhely, hogy mindig van remény. De tényleg! Mindig van. 

"Én hiszem, hogy Te lehetsz az ki felvezet a csúcsra,

hisz Nálad van az ajtó. Tessék: itt a kulcsa!"