"Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc. Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést. Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább. Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak."
(Müller Péter)
A csoda velünk is megtörtént. A táncunk igaz, az érzéseink erősebbek mint hittük sőt, mi magunk vagyunk az erő. Közös a dal, mindketten halljuk, még a leghangosabb nagyvilági zajban is. Mostanra szabadok lettünk együtt és érezzük a közös lüktetést azokban a percekben is, mikor fizikailag távol vagyunk egymástól. Hatalmas ajándékot kaptunk, új esélyt erre a közös áramlásra, újult erőt és még erősebb hitet az álmaink megvalósulásában és magában az Életben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése