Az érzelmek, melyeket megtapasztalunk napjaink során, nagyon sokfélék és ami a legérdekesebb, hogy alapvetően rövid életűek és szinte folyamatosan változnak. Az érzelmek viszonylag hamar elillannak, más lép a helyükbe, van azonban egy érzelem, amely élősködőként akár évekig is vígan elél egyre csak növekedve az emberben. A konzervált harag, a meggyőződés, hogy sérelmem van és ennek naponta történő megerősítése elképesztő módon mérgezheti az életet. Irányulhat helyzetre, más emberekre vagy akár saját magunkra is, szinte nem is számít, hogy mire, mert hatása életünkre nagyon negatív, ezáltal rengeteg szép pillanatot pazarolunk el, mérgezzük, szennyezzük a mindennapjainkat hibáztatással, nehezteléssel, önsajnálattal, tovább táplálva az amúgy is nagyra duzzadt haragot. Ez az állapot azt jelenti, nem bocsátottál még meg. A kulcs tehát a megbocsátás, magadnak, neki, a helyzetnek... A megbocsátás természetes módon történik, rájössz hogy sérelmed már semmilyen célt nem szolgál és soha nem is szolgált. Nem állsz ellen az életnek, nem próbálod megváltoztatni azt, ami már megtörtént sőt hagyod megvalósulni annak következményeit. Ez egy aktív állapot, melyben főszereplő vagy, mert Te vagy az, aki mint egy héliummal telt lufit szélnek ereszted a sérelmet. Választottűl a szabad lét és a korlátozott életenergia közül. Erőt kapsz, mely segít továbblendülni egy számodra kedvező irányba, mely már a tetteidre épül, itt már nem hagyod, hogy ide-oda hányódó hajóként érzelmeidnek kiszolgáltatottan tengesd a napjaid, a létezés valamiféle vibrálóan eleven érzéssel telik meg. Békét és nyugalmat érzel, mert letettél egy nehéz csomagot, amit olyan sokáig értelmetlenül cipeltél.2019. febr. 5.
A megbocsátás
Az érzelmek, melyeket megtapasztalunk napjaink során, nagyon sokfélék és ami a legérdekesebb, hogy alapvetően rövid életűek és szinte folyamatosan változnak. Az érzelmek viszonylag hamar elillannak, más lép a helyükbe, van azonban egy érzelem, amely élősködőként akár évekig is vígan elél egyre csak növekedve az emberben. A konzervált harag, a meggyőződés, hogy sérelmem van és ennek naponta történő megerősítése elképesztő módon mérgezheti az életet. Irányulhat helyzetre, más emberekre vagy akár saját magunkra is, szinte nem is számít, hogy mire, mert hatása életünkre nagyon negatív, ezáltal rengeteg szép pillanatot pazarolunk el, mérgezzük, szennyezzük a mindennapjainkat hibáztatással, nehezteléssel, önsajnálattal, tovább táplálva az amúgy is nagyra duzzadt haragot. Ez az állapot azt jelenti, nem bocsátottál még meg. A kulcs tehát a megbocsátás, magadnak, neki, a helyzetnek... A megbocsátás természetes módon történik, rájössz hogy sérelmed már semmilyen célt nem szolgál és soha nem is szolgált. Nem állsz ellen az életnek, nem próbálod megváltoztatni azt, ami már megtörtént sőt hagyod megvalósulni annak következményeit. Ez egy aktív állapot, melyben főszereplő vagy, mert Te vagy az, aki mint egy héliummal telt lufit szélnek ereszted a sérelmet. Választottűl a szabad lét és a korlátozott életenergia közül. Erőt kapsz, mely segít továbblendülni egy számodra kedvező irányba, mely már a tetteidre épül, itt már nem hagyod, hogy ide-oda hányódó hajóként érzelmeidnek kiszolgáltatottan tengesd a napjaid, a létezés valamiféle vibrálóan eleven érzéssel telik meg. Békét és nyugalmat érzel, mert letettél egy nehéz csomagot, amit olyan sokáig értelmetlenül cipeltél.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése