Emlékszem, mikor életemben először ezt mondta nekem egy férfi, amikor valaki őszintén szépnek talált vagy még annál is többnek. Azelőtt rengeteg erőfeszítést tettem, hogy bizonyos embereknek megfeleljek, tetszek de valahogy ez mindig rosszul sült el. Aztán egyszer előfordult hogy csak úgy felkaptam valamit, kissé rendezetlen hajjal és nem teljesen kisminkelve léptem ki az utcára, az egyetlen menő kiegészítőm az életigenlő természetem és a szívből jövő mosolyom volt. Így teltek a napok míg egyszer azon nem kaptam magam, hogy ott áll velem szemben egy társ aki azt mondja; gyönyörű vagy. Egészen addig bizonytalan voltam, a szépséget a tökéletesség szinonímájaként értelmeztem, míg egy tökéletlen helyzetben a megfelelő időben elhangzott ez a mondat. Kinek tartozok ezért hálával. Egyértelműen annak a személynek is, aki ilyen formában képes kinyilvánítani a véleményét, a szüleimnek is, hogy ilyen géneket örököltem tőlük, első sorban mégis legfőképp magamnak, hogy valahol mélyen már azelőtt elhittem magamról, mielőtt bárki is mondta volna. A szépség csak kis mértékben függ össze a külsővel, szép vagy ha szeretettel fordulsz másokhoz és tiszteled saját adottságaidat. Szép vagy, ha elmèlyülsz a munkádban és fő motivációd széppé tenni a környezeted életét. Ha így teszel lesz benned valami láthatatlanul is szép dolog, amit csak azok az emberek vehetnek észre, akiknek lelke összhangban van a tiéddel. Egy nap ez az ember megtalál és a legváratlanabb pillanatban eléd tartja a tükröt, amiben visszatükröződik mindaz a szépség, amit Te jelentesz a világnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése