2019. máj. 28.

Ha visszafordíthatnám az időt...

Ez lett 2019-ben a kűrünk címe. Az elmúlt pár hónap ismét egy nagyon eseménydús időszak volt, sok sok órányi alkotás, gyakorlás, ötletelés és hatalmas mennyiségű munka. A versenyprogramunk minden egyes másodpercén rengeteget dolgoztunk és fantasztikus szakemberek segítettek abban, hogy a lehető legminőségibb módon adhassuk át táncunk mondanivalóját, hogy miért is fontos az az ajándék, amit kaptunk az életünkben, miért is fontos az idő és miképp tölthetjük el. Öröm volt látni a többieket is akik indultak még kűrben, színvonalas mezőny volt, ötletes témák és befogadó közönség.
Ez a nap ismét nagy nyomot hagyott a szívemben, mindig is szívesen emlékszem majd vissza, milyen volt a hajlakk illatú készülődés, a parkett, a zene hangzása a csarnokban, a taps az előadás végén és milyen volt haramadjára is magyar bajnoki dobogóra állni. Ezen az úton mindenki a tökéletsségre törekszik és technikailag is nagyon erős mezőnyben mérettetjük meg majd magunkat a világ és Európabajnokságon, nagy út van előttük és sok sok lehetőség, hogy ez a tánc minél több emberhez eljusson és hasson. Minket is formált, hozzánk tett és úgy gondolom inspirációt jelent számunkra sok helyzetben. Egy újabb mérföldkő ami előre lendít és még több, még minőségibb, még alázatosabb munkára késztet. Boldog vagyok, hogy részem lehet ebben és ott lehetek a legjobbak között. Elmondhatatlan hálával tartozom az életnek azért, hogy van mellettem egy ilyen társ, akivel együtt tűzzük ki a célokat,  győzünk le immáron 5. éve minden akadályt és állunk fel ha kell újra meg újra. Félelmetes, hogy valamilyen szinten mi is visszafordítottuk az időt, hogy visszakaptuk egymást vagy talán csak most érkeztünk meg igazán egymáshoz. Félelmetes és egyben nagyszerű, hogy bár a világ és az emberek korántsem tökéletesek, ha elég szerencsés vagy, megadatik Neked egy második esély az életre, amelyre születtél és amit élni érdemes. Tanulj! Növekedj és soha soha ne add fel, mert bármit elérhetsz, ha szívből teszel érte! 

2019. máj. 23.

Az a bizonyos idő...

A tánc több ideje az életem része, mint amennyi idő eltelt belőle nélküle, mégis máig, szinte nap mint nap tanít, vagy mutat valamit. Helyes időbeosztást, türelmet, alázatot, odafigyelést, megértést, nőiességet, lágyságot, keménységet, reményt, hitet, lendületet, felfelé tekintést, előre mozdulást, szárnyalást, tartást, elengedést, békét, zakatolást, szabályost, groteszket, bátorságot, félelmet, nehézséget, erőt... Mindent. Az elmúlt időszakban egy új kűr megformálásán dolgoztunk, amit holnap után pakettre is viszünk a Kűr Magyar bajnokságon. Magamnak, magunknak írom most ezeket a sorokat, előre, az ismeretlen jövőbe, magunknak, akikre a pontozói értékeléstől függetlenül maradéktalanul büszke vagyok. Talán soha ilyen alapos és sokrétű felkészülésben nem volt részünk mint most, egy fantasztikus csapat dolgozott együtt velünk, rajtunk, értünk, hogy minden a helyén legyen... és ki merem mondani, hogy igen! amennyire csak lehet ez most bizony ott van, oda került. Egy olyan mondandót fogalmaztunk meg, amelyet bár enyhébb fomában, de mi is megtapasztaltunk az életünkben, a közös életünkben. Hiszem, hogy az, amit mondani akarunk fontos, aktuális és értékes. Jobb irányba fordíthat, formálhat, elgondolkodtathat. Talán kevés emberhez jut majd el, de ha már egyetlen ember is elgondolkodik rajta és más módon kezd viszonyulni életében ehhez a dologhoz, mi már sikerrel jártunk. Hiszem, hogy nyitott emberek fognak nézni és érteni fogják, befogadják az üzenetünket. Izgatottan várom, mit hoz majd ki belőlem a közeg, ki tudom e adni magamból azt, amit a próbákon, az a zene más szívébe is behatol e majd, úgy ahogy az enyémbe. Várom, hogy ott legyünk és valóra válthassuk, amit megálmodtunk, talán most lettünk elég érettek ehhez, talán a sok minden amin átmentünk hozzáadja azt a bizonyos esszenciát, amit nem lehet megtanulni. Talán igaz, hogy ha maximálisan bele adod azt, ami Te vagy akkor onnan fentről, az égiek is megsegítenek. Hiszek abban, hogy nem az az igazi gazdagság, ha sokmindent birtoklunk, hanem annál gazdagabbak vagyunk, minél többet adunk. Hálás vagyok, hogy itt lehetek. Örömmel tölt el annak a gondolata, hogy az időnk bár véges és ezen a fizikai síkon nem visszafordítható, valahogy mégis visszakaphatunk az életünkből elveszettnek hitt perceket... 

2019. máj. 18.

Mi vár rád (?)

"Azt mondják, ha tudni akarod, mit tettél a múltban, nézd meg jól a testedet most. Ha tudni akarod, mi vár rád a jövőben, nézd meg jól, mi lakik a szívedben, most."
(Dalai Láma)

Talán nem is tudjuk, mekkora felelősség van minden egyes megtett lépésünkben és minden gondolatban, ami megfogan bennünk. Az élet egy visszatükröződés és talán mi magunk is azok vagyunk. A felelősséget minden esetre vállalni kell és elfogadni, hogy bár rengeteg dolog van, ami tőlünk függelten, az életünkben bekövetkezett eseményekre adott reakciónk a mi egyéni döntésünk. A kezünkben van az adott pillanat és semmi több. A múltunknak már csak a következményei, a jövőnek még csak a víziói kísérnek utunkon. Ami most van, egyedül annak van létjogosultsága és abból lesz majd az a valami, amit jövőnek hívunk. Nem mindegy mit teremtünk most. Fontos, hogy ne csak a bankszámlánk egyenlege szerint legyünk gazdagok, hanem szívünkben őrizzük a legértékesebb dolgokat. Fontos, hogy olyan magvakat ültessünk a jelen termékeny talajába, amelyből a jövő gyümölcsöt hozó fája kinőhet, virágai gyönyörködtetnek, termésével jóllakhatunk, a forróságban árnyékot adhat, vagy nagy hidegben akár tüzet is rakhatunk gallyaiból. Hiszem, hogy a jövő építése a jelenben zajlik és hiszem, hogy a stabil alapokat nem a kézzel fogható javak jelentik. Kívánom, hogy minél több ember ilyen megfoghatatlan értékekkel töltse meg a szívét, mert ez a jövő záloga.

2019. máj. 2.

A kert


Azt mondják rá, hogy csúf a kertem…
rendszertelen, vad rengeteg.
Miért kell mindig megcsúfolni,
legyűrni a természetet?

Nincs benne murvás kerti–sétány,
szökőkút, bájos kerti lak,
lampion sincs, nem fénylik más, csak
parázsló jánosbogarak.

Ültettem bokrot, fácskát, ezt–azt,
hogyha időm s helyem akadt,
csodás, hóbortos tarkaságban,
mint magot szóró madarak.

Az eredmény varázsos dzsungel,
tigris nélküli őspagony…
Ne jöjjetek be, ha nem tetszik,
de én szeretem nagyon.

Kisszőlősi Szánthó Lóránt

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.