Az a bizonyos idő...

A tánc több ideje az életem része, mint amennyi idő eltelt belőle nélküle, mégis máig, szinte nap mint nap tanít, vagy mutat valamit. Helyes időbeosztást, türelmet, alázatot, odafigyelést, megértést, nőiességet, lágyságot, keménységet, reményt, hitet, lendületet, felfelé tekintést, előre mozdulást, szárnyalást, tartást, elengedést, békét, zakatolást, szabályost, groteszket, bátorságot, félelmet, nehézséget, erőt... Mindent. Az elmúlt időszakban egy új kűr megformálásán dolgoztunk, amit holnap után pakettre is viszünk a Kűr Magyar bajnokságon. Magamnak, magunknak írom most ezeket a sorokat, előre, az ismeretlen jövőbe, magunknak, akikre a pontozói értékeléstől függetlenül maradéktalanul büszke vagyok. Talán soha ilyen alapos és sokrétű felkészülésben nem volt részünk mint most, egy fantasztikus csapat dolgozott együtt velünk, rajtunk, értünk, hogy minden a helyén legyen... és ki merem mondani, hogy igen! amennyire csak lehet ez most bizony ott van, oda került. Egy olyan mondandót fogalmaztunk meg, amelyet bár enyhébb fomában, de mi is megtapasztaltunk az életünkben, a közös életünkben. Hiszem, hogy az, amit mondani akarunk fontos, aktuális és értékes. Jobb irányba fordíthat, formálhat, elgondolkodtathat. Talán kevés emberhez jut majd el, de ha már egyetlen ember is elgondolkodik rajta és más módon kezd viszonyulni életében ehhez a dologhoz, mi már sikerrel jártunk. Hiszem, hogy nyitott emberek fognak nézni és érteni fogják, befogadják az üzenetünket. Izgatottan várom, mit hoz majd ki belőlem a közeg, ki tudom e adni magamból azt, amit a próbákon, az a zene más szívébe is behatol e majd, úgy ahogy az enyémbe. Várom, hogy ott legyünk és valóra válthassuk, amit megálmodtunk, talán most lettünk elég érettek ehhez, talán a sok minden amin átmentünk hozzáadja azt a bizonyos esszenciát, amit nem lehet megtanulni. Talán igaz, hogy ha maximálisan bele adod azt, ami Te vagy akkor onnan fentről, az égiek is megsegítenek. Hiszek abban, hogy nem az az igazi gazdagság, ha sokmindent birtoklunk, hanem annál gazdagabbak vagyunk, minél többet adunk. Hálás vagyok, hogy itt lehetek. Örömmel tölt el annak a gondolata, hogy az időnk bár véges és ezen a fizikai síkon nem visszafordítható, valahogy mégis visszakaphatunk az életünkből elveszettnek hitt perceket...