Gyönyörű vagy

Emlékszem, mikor életemben először ezt mondta nekem egy férfi, amikor valaki őszintén szépnek talált vagy még annál is többnek. Azelőtt rengeteg erőfeszítést tettem, hogy bizonyos embereknek megfeleljek, tetszek de valahogy ez mindig rosszul sült el. Aztán egyszer előfordult hogy csak úgy felkaptam valamit, kissé rendezetlen hajjal és nem teljesen kisminkelve léptem ki az utcára, az egyetlen menő kiegészítőm az életigenlő természetem és a szívből jövő mosolyom volt. Így teltek a napok míg egyszer azon nem kaptam magam, hogy ott áll velem szemben egy társ aki azt mondja; gyönyörű vagy. Egészen addig bizonytalan voltam, a szépséget a tökéletesség szinonímájaként értelmeztem, míg egy tökéletlen helyzetben a megfelelő időben elhangzott ez a mondat. Kinek tartozok ezért hálával. Egyértelműen annak a személynek is, aki ilyen formában képes kinyilvánítani a véleményét, a szüleimnek is, hogy ilyen géneket örököltem tőlük, első sorban mégis legfőképp magamnak, hogy valahol mélyen már azelőtt elhittem magamról, mielőtt bárki is mondta volna. A szépség csak kis mértékben függ össze a külsővel, szép vagy ha szeretettel fordulsz másokhoz és tiszteled saját adottságaidat. Szép vagy, ha elmèlyülsz a munkádban és fő motivációd széppé tenni a környezeted életét. Ha így teszel lesz benned valami láthatatlanul is szép dolog, amit csak azok az emberek vehetnek észre, akiknek lelke összhangban van a tiéddel. Egy nap ez az ember megtalál és a legváratlanabb pillanatban eléd tartja a tükröt, amiben visszatükröződik mindaz a szépség, amit Te jelentesz a világnak.

Elképzelt hajnalból, valódi reggel

Egyszer csak felébredsz, kinyitod a szemed és ott vagy, azzal akivel, ott ahol, és akkor amikor... talán nem pontosan így képzelted el, de a körvonalak, az érzések teljes mértékben megerősítenek, hogy bizony ott kell lenned. Itt vagy, ahol mindig is lenni szerettél volna, itt van akit és amit kértél, amiért megdolgoztál, amit bevonzottál itt van mindenki és minden akit engedtél bejönni az életedbe. Nincs ennél tisztább, szebb pillanat, mint amikor ráébredsz, hogy a világon mindened megvan, hogy Te vagy a leggazdagabb, legélőbb, legragyogóbb hittel rendelkező ember. Látszólag nem is ünnepi pillanat ez, ki tudja, talán pont hétfő reggel van, egy "átlagos" nap. Nem történik ma sem látszólag semmi különös, csak mész az utadon, követed azt a varázslatos áramlatot, amibe mindig is vágytál. Tudod, vagy sem, de szerencsés vagy. Szerencsés és teljes, akár így érzed akár nem. A világ körülötted mindaz, amit megélsz és teremtesz, mindaz ami a szívedben visszatükröződik. Ez itt most a valóság! Lélegezd be és öleld magadhoz! Öleld, de ne szorítsd! Tarsd annyira lazán, hogy ha akar ki tudjon bontakozni az ölelésedből. Nem a tiéd! Semmi sem a tiéd itt! Te egyszerűen csak itt vagy! Tedd hozzá amit tudsz, legyél az, aki lenned kell, szórd szét a mosolyod, a szabadság illatát, a jóság színeit! Segíts ahol tudsz, szólj két jó szót valakihez, önts vizet a száraz növényre, taníts meg másokat is hinni és segítsd őket abban, hogy beteljesítsék az álmukat. Szeretettel fordulj másokhoz és első sorban saját magadhoz, ez az egyetlen olyan dolog ezen a földön, amit ha megosztasz másokkal, Neked egyre csak több lesz belőle. Nem tehetsz többet! Az élet nem a tiéd, Te magad vagy az élet. Legyél lelkes, derűs és élj a lelked legtisztább vágyai szerint! Vedd észre, mikor az álmod valóra válik és adj hálát mindenért, ami az utadon kísér!  

Ez most egy ilyen nap

Néha a legnagyobb igyekezetedre sem alakul úgy semmi, ahogy "kéne". Pont a nagy igyekezet, a nagy akarás választ el attól, hogy az életed, a napod a saját kis medrében szépen follyon és a neked szánt csodát tárja eléd. Ez is most egy ilyen nap. Vártad mert... de nem így lett. Nem az első és nem az utolsó "csalódás". Ebben a helyzetben nem lehetsz irányító, tanuld meg csak megfigyelni, ami történik most és megkersni a miértjét. Ha elég éber vagy észre fogod venni: "Nekem most itt kell lennem, mert itt van rám szükség." - bennem ez fogalmazódott meg most. Igen, a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy várjuk, tervezzük, sőt, szinte sosem. Az események úgy követik egymást, hogy mi pontosan ott, akkor és azzal legyünk, ahol, amikor és akinek a legnagyobb szüksége van ránk. Ha van ilyen, hogy küldetés, akkor bizony az enyémben nem én vagyok az epicentrum. Nagyon nem az számít mit akar az én "kis lelkem", mert az élet nem az én akaratomat teljesíti be, hanem valami sokkal nagyobbat, a sorsot, amit talán én írtam talán valaki, valami hatalmasabb erő. Sose becsüld alá a dolgok alakulását és ne elégedetlenkedj, hanem hozd ki a legjobbat a helyzetből! Keresd azt, aki felemel, a helyet ahol igazán szükség van rád, keresd a helyet, ahol lenned kell!