Nem tehetünk róla, hogy ide születtünk. Nem tehetünk róla, hogy ez a világ vesz körül. Nem is biztos, hogy mi ebben részt akartunk venni, de valamiért mégis itt vagyunk. A gyermeki bizalom mindenkiben megvan, a jóság szüntelen kersése és a hit a saját értékeinkben képessé tesz minket élni, örömmel és lelkesedéssel tölteni meg mindennapjainkat. Rengeteg játszma, hazugság, áskálódás, dráma, rosszindulat mosolyog ránk álruhában. Angyalbőrbe bújt kígyók, barát bőrbe bújt ellenségek. Minden minden csak egy hatalmas illúzuó. Én mégis hiszek egy nehezen megfogalmazható "valamiben". Abban amit érzek, a megérzéseimben, a vibrálásban, a taszításban és nagyon hiszek a vonzásban. Megerősítenek a napi események, ahogy kibontakozik az igazság, a megérzések mintájára. Nem feltétlenül velem van az óriási nagy baj. Egy halálos beteg világban nagyon nehéz hirdetni az élet szépségét. Túl nagy a világ, túl sokan vannak, akik rombolnak, felélnek, elvesznek, kijátszanak, befurakodnak. Ha hagyod. Ha van hová. Ha van mivel etetni őket. A legszebb és egyben legnehezebb hozzáállás az élethez, ha tudsz szívből élni, belülről haladni kifelé, adni és nem várni a hálát, az "eredményt" vagy azt mit kapsz cserébe, elmélyülni önmagadban, meglátni az igazi arcod, nem pedig valami, mások szemében visszatükröződő valótlan képmást. A tükörbe nézve csillogó szemet látni, reggel az ágyból kipattanni és nem érezni azt a súlyt, ami minden erejével visszatartana az álmaidtól. Én nagyon szerencsés vagyok, több dolog miatt is, főleg azért, mert a szüleim még élnek és mikor velük beszélek, vagy hozzájuk megyek hétvégére mindig emlékeztetnek a bennem lévő gyermekre, a kislányra, aki elképzelte, hogy táncosnő lesz és mindenféle ruhaanyagot tekert maga köré táncruha gyanánt, ők az én bázisom, akik bár mindig aggódtak, hogy fog e sikerülni a suli és minden mellett végig ott áltak és segítettek, büszkék voltak a sikerben és a kudarcban is. A mai napig érzem ezt a gyermeki lelkesedést egy egy új impulzus hatására, érzem a szívemben a vágyat, a lüktetést, a ritmust, ami elkísér, bármilyen messze is megyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése