Felszín alatt

Mesélj picit honnan jöttél, 

Mit és kitől örököltél, 

Híres, neves vagy egy senki? 

Szégyen-e erre felelni? 

Mesélj picit mit tanultál 

Maradnál vagy messze futnál 

Beléd tudták ütni verni 

Embernek hogyan kell lenni 

Mesélj picit ki vagy Te most, 

Élsz is vagy csak itt toporogsz? 

Híres vagy-e, vagy egy senki 

Van e neked kit szeretni? 

Mesélj már még, úgy érdekel 

Ha kérdezlek majd ki felel 

Voltál e már úgy meztelen 

Hogy nem volt máz a lelkeden? 

Mesélj kérlek mi hajt Téged? 

Vagy lesz elég örökséged? 

Mit hagysz itt ha el kell menni? 

Ugye nem kínos felelni? 

Mesélj mélyen mi van benned 

Mi ad erőt, mi ad kedvet? 

Mondd, hogy érték is megmaradt 

A szépnek tűnő felszín alatt!

(saját vers)

Találkozás

El-elmegyek mellette némán,

Én nem nézek rá, ő se néz rám,

Hanem azért halkan, titokban,

A szivünk mégis összedobban.

Vérünk rég halott muzsikája!...

Emlékezünk egy régi nyárra,

Nevető szájra, könyes szemre,

Valamikor volt szerelemre.

Hamar kihült sok balga vágyra,

Hamar elillant ifjúságra,

Gyér örömökre, sűrű bajra,

Valamikor szép szőke hajra.

Fehér-virágos almafákra,

Fekete, fájó éjszakákra,

Gúnyos, kegyetlen, buta szókra,

Utolsó csókra, első csókra.

Forró, sikoltó esküvésre,

Elfojtva égő szenvedésre,

Reménytelen vad búcsúzásra,

Azóta tartó néma gyászra.

Emlékezünk... s azt, amit érzünk,

Azt, amiért titokba vérzünk,

A szívünk legmélyére rejtjük

S egy óra mulva elfelejtjük.

(Heltai Jenő)

Ne hagyd!

Ne hagyd, hogy az ami másokban gonosz, rossz, vagy "csúnya" elfedje azt, ami benned Gyönyörű! Sose hagyd, hogy a külső ingerek, vélemények, ítéletek, félreértések, felszínes megjegyzések elvegyenek a ragyogásból, ami a szíved legmélyéről sugárzik!

Sokan szándékosan, sokan pedig akaratlanul tudnak megbántani másokat egy egy véleménnyilvánítás során, ami megtörtént most is a médiában, de gyakorlatilag megtörténik nap mint nap. Mivel ezt a világot éljük, hogy elénk van téve egy ideális kép arról, milyenek legyünk nőként, nagyon nehéz önbizalommal, elégedetten nézni a tükörbe és feltérképezni saját erőnket, szépségünket, rengetegen küzdenek ezzel. A mindennapjaim során a tánc oktatásával vagy csak az emberekkel folytatott beszélgetéseimben is törekszem arra, hogy kihangsúlyozzam mit látok pozitívnak bennük, miért jó hogy itt vannak, mit irigylek, mire lehetnek büszkék... Nem feladatunk emberként az, hogy másokat minősítsünk és megítéljünk mert soha nem tudhatjuk milyen belső harcokat vívnak, őket mennyire zavarja a saját tükörképük, testi vagy lelki "elváltozásuk". Ne álljunk hát be a sorba, adjunk szépet, pozitívat, építőt, vagy semmit. Fogadjunk tisztelettel mindent amit hallunk, de ne mindent higgyünk el és tegyünk a saját valóságunkká. Nem szabad hagyni, hogy a rút, beteg gondolatok terjedjenek és fertőzzenek minket és másokat. A szépség az alapvetés, minden más csak az erre rárakódott és megkövesedett sallang, ami alatt ott rejtőzik a tiszta és igaz erő. 

A lélek útja

"Úgy hagytak nyomot egymás lelkében, hogy nem akartak semmit elvárni a másiktól. 

Nem kívánták, hogy a másik ilyen vagy olyan legyen, mert tudták, hogy a szeretetük olyannyira őszinte és tiszta, hogy nem volt szükség elvárásokra és megjátszásra, 

csakis az egymást követő pillanatok szépségének éltek." 

(Robert Lawson)

Attól szép...

Nem keresem már a szavakat, 

Attól szép a világ, hogy tudom, hogy benne vagy

Az egyik benned cseng, és bennem zeng egy másik Hang 

És hagyjuk, ahogy Isten ír belőlünk is egy dalt.
(Kowalsky meg a Vega)

Egyre inkább hiszem, hogy azért sodor össze vagy sok esetben választ szét az élet bizonyos embereket, hogy tanuljunk, hogy alakítsuk egymás életét és szebbé, ragyogóbbá tegyük azt a bizonyost fényt ami mandnnyiunkban ott pislákol. Napról napra érzem, hogy minden esemény, apróbb vagy nagyobb veszteség, az emberek tettei, szavai mind mind hatnak rám és a reakcióim összessége vagyok én. Amint elkezded másképp nézni az eseményt, az embert, a körülményt, amint felteszed a kérdést, mit akar tanítani nekem ez a helyzet már abban a pillanatban felül emelkedsz azokon az érzelmeken, amelyeket okoz neked a kialakult szituáció. Innentől kezdve tudatos vagy és képessé válsz arra, hogy tanulj, változz, építs valamit a látszólag össze nem illő építőelemekből is.