2020. jan. 7.

Attól szép...

Nem keresem már a szavakat, 
Attól szép a világ, hogy tudom, hogy benne vagy
Az egyik benned cseng, és bennem zeng egy másik Hang 
És hagyjuk, ahogy Isten ír belőlünk is egy dalt.
(Kowalsky meg a Vega)

Egyre inkább hiszem, hogy azért sodor össze vagy sok esetben választ szét az élet bizonyos embereket, hogy tanuljunk, hogy alakítsuk egymás életét és szebbé, ragyogóbbá tegyük azt a bizonyost fényt ami mandnnyiunkban ott pislákol. Napról napra érzem, hogy minden esemény, apróbb vagy nagyobb veszteség, az emberek tettei, szavai mind mind hatnak rám és a reakcióim összessége vagyok én. Amint elkezded másképp nézni az eseményt, az embert, a körülményt, amint felteszed a kérdést, mit akar tanítani nekem ez a helyzet már abban a pillanatban felül emelkedsz azokon az érzelmeken, amelyeket okoz neked a kialakult szituáció. Innentől kezdve tudatos vagy és képessé válsz arra, hogy tanulj, változz, építs valamit a látszólag össze nem illő építőelemekből is. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.