Különös álom

Nem is tudom,

lépnék, de sötét és nincs tovább

az út előttem eltűnik

és látok egy szobát

ismerős fal 

én húzom az ágyneműt

mikor járhattam itt 

az életben, vagy az előtt?

Nem is én vagyok 

szólnék, de néma és erőtlen

az idő is csak áll

és sodor messze tőlem

ismerős szél

én fújom a felhőket

mikor járhattam itt

utánad, vagy előtted?

Nem is tudom mi ez

ébrednék, de nem múlik

szemem csukva

a falevél hullik

ismerős illatok

én mélyen beszívom

mikor járhattam itt 

már magam sem tudom.

(saját vers) 

Társad, míg élsz

Én vagyok ott mindig Veled,

rám nézel a tükörben,

én súgom csendesen a neved,

ha néha még könnyezel,

én éneklek, járok-kelek,

ott vagyok a szívedben.

Ismerem a legszebb szavát

az elejtett csendednek,

én törlöm majd le a könnyed,

érted nyúlok, engedlek.

Én leszek itt mindig neked, 

ha mindenki elment már.

A vicceken én nevetek,

miket egyszer Te mondtál.

Én leszek az egyetlen egy, 

aki mindig melléd áll.

Részed lettem, itt maradok,

úgyis, hogyha nem kellek.

Nem kell félned, fogd a kezem

ha senki sem visz 

én majd cipellek.

(saját vers)