Én vagyok ott mindig Veled,
rám nézel a tükörben,
én súgom csendesen a neved,
ha néha még könnyezel,
én éneklek, járok-kelek,
ott vagyok a szívedben.
Ismerem a legszebb szavát
az elejtett csendednek,
én törlöm majd le a könnyed,
érted nyúlok, engedlek.
Én leszek itt mindig neked,
ha mindenki elment már.
A vicceken én nevetek,
miket egyszer Te mondtál.
Én leszek az egyetlen egy,
aki mindig melléd áll.
Részed lettem, itt maradok,
úgyis, hogyha nem kellek.
Nem kell félned, fogd a kezem
ha senki sem visz
én majd cipellek.
(saját vers)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése