4. Gyertya: A Remény

Egy szívbemarkolóan aktuális vers. Talán ez a világ sosem volt jobb, szebb, talán csak kevesebbet láttunk belőle mint eddig és az ember is csak ember volt ahogyan ember lesz is mindig. Talán ez csak egy szép álom, mégis él a remény bennem, hogy az "ember" szó jelentése nem csökevényesedik el, nem leszünk annyira eszetlenek, hogy nem vesszük észre, nem mi uraljuk a világot és nem mi vagyunk a teremtés csúcsán. Remélem, hogy az intő jelekből valamiféleképpen tanulunk és megtanulunk Isten helyett a saját szerepünkben maradni. Remélem a világ már nem lesz ennél betegebb... 

Heltai Jenő: December

Nem pesti hónap: budai hónap,

Kisvárosi, falusi hónap,

Nem jazzal, rádióval hangos

Vásáros, mai hónap:

Százévelőtti, régimódi, biedermeierhónap,

Gyermekéveink hónapja,

A szülei ház hónapja és a nagy téli szünidőé,

A Megfagyott Gyermek hónapja,

És Andersen kis gyufaárus lányáé,

A fehérszakállú Mikulásé

És a kisded Jézusé,

Jóság és szeretet hónapja,

A megfogyatkozott jóságé és a

megcsappant szereteté.

Mert kihűlt a remény kemencéje a Földön,

Nincs, aki újra befűtse.

Didereg az Ember,

Haldoklik a világ.

Ez a melegségre szomjas jégvilág,

Mely időtlen idők óta koldusan nyeli

Az áldott Nap maradék-tüzét,

A türelmes föld gyérülő szenét

És a jóság és szeretet isteni kenyerének morzsáit.

Hová lett az isteni kenyér,

Mely azért volt, hogy mindenkinek

Jusson belőle egy karéj?

Alig maradt belőle egy decemberre való

Egy napra való

Egy estre való,

Egy karácsonyestre való!

Talán imádkozni kellene!

Vagy visszanézve arra, mi mögöttünk van,

Megfogni egymás kezét,

Összebújni, egymást megölelni

És utolsó szikrájából annak, mi bennünk emberi,

Új tüzet rakni új jövőhöz

És friss kenyérsütéshez.

3. gyertya: A Szeretet

 

A szeretetre mindig is nagyon nagy szükség volt, de talá most van a legnagyobb szükség rá. Most kell a leginkább szeretettől áthatva állnunk mindenhez és mindenkihez magunk körül. Nem a karácsony miatt, nem a vírushelyzet miatt, hanem amiatt, mert a világon eluralkodott a félelem és rengetegen vannak egyedül. Talán így van ez már régóta, most viszont elképesztő méreteket ölt a magány és a bizonytalanság. Ne legyünk részesei ennek. Semmibe sem kerül valakire rámosolyogni, vagy adni neki egy bíztató szót. Semmibe nem kerül szeretni, magunkat, a környezetünket és másokat. Kívánom, hogy ez a gyertya ne aludjon el sosem! A szeretet tart mindent életben. 

2. gyertya: A hit

"Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érzed, hogy nem megy tovább. "Túl nehéz. Nem bírom" - ezek a gondolatok kavarognak a fejedben. Jó szó a "holtpont", mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább és megnyeri a csatát." (Müller Péter)

Hit nélkül nem megy. Semmi sem. A hit egy hatalmas ajándék, legyen annak tárgya bármi. Hinni azt jelenti, hogy megteszem az első lépést még akkor is, ha nem látom be a teljes utat. Megteszem, aztán jöhet a következő és a következő... és csak megyek, nem látom a végét, de tudom mi az utam. Aki hisz kevesebbet aggódik, kevesebbet fél. Aki hisz az békében van. Akkor is ha nem kap minden kérdésére választ. Békében tud élni a kérdéseivel. A hit fontos. Ha van hited, már most a magadénak tudhatod mindazt, amit mindennél jobban remélsz, de ebben a pillanatban még nem látsz. Legyen hited!