Elfogadtam: lehet hogy Te és én ugyanabba az irányba nézünk, de sosem láthatjuk pontosan ugyanazt. Kitöröltem a szótáramból a "jó" és a "rossz" fogalmát, hagytam, hogy egyszerűen csak legyen minden az, ami és tudatosan elfogadással, ítélkezés nélkül fordultam az emberek felé. Volt, akiket magamhoz öleltem és volt, akiket örökre elengedtem.
Néha beszélgettem Istennel, megittunk egy pár kávét együtt és néztük, ahogy felkel a nap. Ilyenkor csak egy dolgot éreztem biztosan, hogy ez a láthatatlan kéz valahogyan mindig vezetni fog, mindenen át, határozottan mégis gyengéden, mindenen át ami jelenleg számomra még nem is látható, de már létezik, de már felém tart... minden pillanattal egyre csak közelebb és közelebb jön.
Akartam. Szándékká alakítottam a vágyaimat, véglegesítettem a vázlatokat és bátran, önmagamat felvállalva osztottam meg, többé már nem tartva attól, hogy ki mit szól. Elengedve minden bizonyítási kényszert, kitártam a szívemet, akkor, amikor a legnagyobb okom lett volna bezárkózni.
Mertem autentikus lenni, őszintén önmagam adni és ebben kiteljesedni egy kis jókedvet, derűt hagyva magam után. Tudtam, hogy ha így teszek nem kell félnem mert az az enyém igazán amit én adok. Semmiért sem kár, ami valaha szívből jött.
Táncoltam addig amíg már beleszédültem és le kellett ülnöm kicsit megpihenni, aztán felálltam és táncoltam tovább.
Felismertem, hogy nem hajszolni kell, hanem vonzani - hogy nem csak verejtékes munkával tudom megteremteni mindazt, amire vágyom. Élvezettel arattam le a munkám gyümölcsét, megünnepelve az egészen apró kis sikereket is. Felismertem azt is, hogy tökéletesen boldog lehetek most, ahol jelenleg tartok, hogy képes lehetek látni hogy hova juthatok el, ugyanakkor hálát adni mindenért ami most megvan. Nem felejtettem el néha megállni és emlékezni a pillanatokra, amikor mindezt még csak elképzelni sem tudtam.
Tettem a dolgom, egyik lábam a másik után. Nem féltem kapcsolódni, nem féltem megosztani a fájdalmaimat sem. Nem féltem egy csalódás vagy veszteség után visszatérni az Életbe. Az Életbe ami elképesztően gyönyörű és én nagyon de nagyon szeretem.
