az a perc ma sem múlt el még...

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Ma két számomra fontos ember ünnepli a szülinapját. Kinga szivem, aki egy nagyon nagyon jó barátnő, kis hüjém, nagyon szeretlek.

És Laci, aki már két éve nem ünnepel velünk. Semmi sem olyan már mint rég, azokat az órákat már sosem kapjuk vissza, ahogy őt sem. De talán mégis kicsit ott él minden emberkében aki ismerte. Számomra mindig ő fogja jelenteni a táncot, aki megismertette velem azt a dolgot, ami most az életem értelme, aki sosem volt elégedetlen velünk, pedig sokszor meglett volna az oka, aki megdicsért szinte semmiségekért, és akit egyszer sem láttunk szomorúnak. Az idő semmit sem old meg, nem halványítja el az emlékeket, a fájdalmat amit okozott a halálod. Egy dolog vigasztalhat minket, hogy látod mit művelünk, hogy ugyanúgy itt vagy velünk, mint akkor, hogy segítesz, támogatsz, biztatsz. Ez maradt nekünk belőled. Rengeteg emlék, és annak az érzésnek az emléke amit, csak akkor, csak ott, csak veled élhettünk át.
Örökké itt leszel, soha nem felejtem el azokat az órákat és mindig büszke leszek arra, hogy tőled tanultam az első tánclépéseimet.

,,Légy olyan ember,
akit nem vesznek észre amikor ott van valahol,
de hiányzik ha nincs ott.

Légy olyan, akinek jelleme átlagos, mindennapi,
de legyél kicsit egyéni is,
hogy amikor megszólalsz, rögtön tudják, igen, ő az!
Tudják, hogy Ő az az ember,
aki imádott élni, és imádta élete miden percét!
A sors elvette az életét,
de nem halt meg
Mindig itt lesz velünk
a szavai, mosolya, és a tánclépései
a viccek, a hangja minden, ami ő volt. ,,